Megszaporáztam a lépteimet, befordultam jobbra, majd a folyosó végén bementem az irodába, Ty meg utánam.
Oké, bevallom...Még éreztem iránta valamit...Nem is tudom mit...Szerelmet, szeretetet talán...
-Mit akarsz?-Kérdeztem, miközben a táskából kipakoltam a fekete, bőr fotelbe.
-Beszélni.Normálisan.-Felelte kedves hangsúllyal.Felé fordultam...
-Mi ütött beléd?!-Vontam fel a szemöldökömet.
-Nem tudok nélküled élni...Beth...-Suttogta.
-Nekem...Nekem is...Hiányzol.-Ültem fel az asztalra.
-Szeretlek...-Lépett elém, majd végig simított a combomon, a derekamnál fogva közelebb húzott magához és megcsókolt...
-Beth!Peny mon...-Azonnal szétrebbentünk Tyler-rel, ahogy benyitottak...És persze ki más nyitna be, ha nem Embry Call személyesen?!
-Embry...-Ugrottam le az asztalról.
Ugyanekkor szólalt meg Ty is: -Call!Nem tudsz kopogni?!
-Öhm...Bocs...-Suttogta, de csak rám bámult.A szívem majd' megszakadt...Aztán megfordult és kiviharzott a szobából...
-Embry!-Siettem utána.Csodálkoztam, hogy Tyler nem tartott vissza...-Embry, várj!-Beértem és megragadtam a karját.
-Látom...Újra összejöttetek.-Mosolyodott el keserűen.-Gratulálok...
-Ne csináld ezt, kérlek...-Mondtam.-Nem akarlak szenvedni látni.-Mosolyogtam rá.
-Még hogy én ne csináljam...-Sóhajtott.-Játszottál velem...Igaza volt mindenkinek!Csak szórakoztál!Hézagpótlék voltam...Ennyi...Elfogadom.Vége.-Vont vállt.
-Hézagpótlék?!-Kiáltottam fel.-Embry...Az egyik legjobb barátom vagy!Nem akarlak...Nem bírlak elveszíteni.-Ráztam meg a fejem.
-Még is sikerült...-Vont vállat.-Elveszítettél.-Mondta, majd megfordult és elindult...
-Embry!Könyörgöm...Ne...-A torkomat a sírás fojtogatta.-Nem mehetsz el!A legjobb barátom vagy...Nem hagyhatsz el...
-Hát épp ez az!Csak a barátod vagyok!-Kiáltott fel fájdalmasan.-Én több akarok lenni!Szeretlek, Beth...Teljes szívemből, őszintén szeretlek Elisabeth Smith!-Fogta két keze közé az arcom.-Szeretlek...-Suttogta, majd közeledni kezdtek az ajkai az enyémhez...
-Ne!-Toltam el magamtól.-Kérlek...Könyörögve kérlek...-Nyeltem nagyot.-Ne állíts választás elé...Mert én hűséges vagyok a szerelmemhez...És Tyler-t fogom választani.-Néztem a szemébe.-Te...Te csak a barátom vagy.Egy nagyon kedves barátom.Nem több.Sajnálom...-Megfordultam és vissza mentem az irodába.
-Bocs...-Pillantottam egy halvány mosollyal Tyler-re, majd becsuktam az ajtót.-Át kell öltöznöm...-Mentem a fotelhez.
-Nem baj, ha...-Kezdett bele.
-Nem, maradj csak.-Vágtam a szavába, majd levettem a felsőmet.
-De rég...Láttalak így...-Nyelt nagyot.
Rá mosolyogtam...-Rég...-Bólintottam.-Ott alszol ma nálunk?-Kérdeztem egy kacér mosoly kíséretében.
-Ott aludjak?-Lépett mögém, majd hátulról magához ölelt.
-Aha...-Bólintottam, majd megcsókoltam, elléptem tőle és levettem a nadrágomat.
Aztán jött a ruha...
A fekete Cavalli darab pont jó volt.A cipőmet és a fekete gyűrűt hagytam magamon, még egy karkötőt vettem fel és a parfümömből fújkáltam magamra.Aztán indulásra készen kiléptünk Tyler-rel az irodából.
***
Este hat óra van.Minden simán megy, rengeteg vendég van, fogy az étel, jó a rendszer.
-Penny!-Léptem barátnőm mellé.-Látom te is átöltöztél.Pillantottam a fekete Dolce&Gabana ruhájára.-Csini vagy!
-Köszi...Te is.-Bökött oldalba mosolyogva.-Látom ám, hogy szemezgettek Ty-jal...-Mosolygott rám kedvesen.-Kibékültetek?
-Háát...Igen...-Pirultam el.-Szent a béke, szeretjük egymást...Ma...Ott alszik nálam és...Ennyi.-Mosolyogtam vissza.
-Ungi-bungi?!Kuncogott.
-Penny!-Pirítottam rá.-Hé...-Aztán már vele együtt nevettem.
-És...Akkor Embry-vel mi lesz?-Kérdezte, mire elkomorodtam.
-Összevesztünk.Szerelmet vallott nekem, meg akart csókolni én meg...-Haraptam el a mondat végét szomorúan.
-Hagytad?Csókolóztatok?-Csillant fel a szeme.
-Nem!Dehogy, te bolond!Ha pasim van, nem fogok egy másikkal smárolni...Legyen az George Bush, Michael Jackson, vagy akárki...Nem!-Ráztam meg a fejem.
-Oké...Oké...-Sóhajtott.-Értem én...
És ekkor jelent meg az aula boltívénél az emlegetett szamár, Embry Call...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése