11.Fejezet: A helyes és a jó út

Aztán csak azt vettem észre, hogy Ty kimegy, az udvarra.Onnan meg az erdőbe...Utána mentem...

De még láttam, hogy Embry sincs ott, ahol volt...Tudtam: Baj van!

-Embry!Hagyd!-Hallottam meg Paul utasító hangját.Rohanni kezdtem...

Berohantam az erdőbe, a hangok irányába...Aztán megpillantottam őket.Ty és Embry verekedni akartak.

-Fiúk!Elég legyen!-Szóltam rájuk.-Hagyjátok abba azonnal!

Embry, Ty és a többek is rám pillantottak...

-Menny vissza a bulira, Beth...-Mondta Ty.-Ezt elintézem én.

-Nem fog senki elintézni, semmit!-Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.-Vagy visszamegyünk mind a buliba, vagy haza...Tök mindegy!Viselkedjetek már felnőtt módjára!Komolyan mondom...Olyanok vagytok, mint az ovisok!

Mindannyian elképedve bámultak rám...

-Még nem hallottalak, láttalak ilyennek...Beth...-Nyelt nagyot Paul.

Dühös tekintettel rá pillantottam...

-Oké, kussolok.-Emelte fel a kezeit.

-Nincs más dolgotok, mint itt balhézni?!-Kérdeztem dühösen.-Kösz...Elrontottátok ezt a kibaszott estémet is...Igazán rendes tőletek!-Mondtam, majd megfordulva mentem vissza a suliba...

-Beth...Kicsim...Várj...-Hallottam meg Ty hangját, majd ő is elindult utánam...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

-Ezt vesztetted, haver...-Szólalt meg mellettem Paul.

-Kussolj...-Morogtam, majd arcomat kezeimbe temettem.Az volt a legrosszabb, hogy tudtam...Igaza van.Elvesztettem Őt...

-Bocs...-Sóhajtott.

Felálltam...

-Megyek...Sétálok egyet.Szeretnék...Egyedül lenni egy kicsit.-Mondtam, majd két bokor között átvágva elindultam be az erdőbe...

***

BETH SZEMSZÖGE

Csalódottan huppantam le Penny mellé.

-Na...Mi az?Hova tűntél?-Kérdezte barátnőm.

-Ha nem megyek Ty után...Embry, vagy ő már lapos lenne...-Motyogtam.-Verekedni készültek...Miattam...

-Oh...-Motyogta Penny.-Ez szomorú...És most?Hol vannak?

-Embry és a többi Quilute srác kint maradtak vele...Gondolom...Lenyugtatják, vagy valami...Ty pedig visszajött velem...Ott van valahol a haverjaival.-Böktem a tömeg felé.

***

Már kezdtek fogyni az emberek, már késő volt...Hajnali kettő...Alig egy-két pár lassúzott a parketten, még egy-két emberke bágyadtan beszélgetett a helyén ülve...

A folyosókon már senki nem volt...

Unottan elindultam a folyosóra, a tornaterem szertár felé...Csak egyedül akartam lenni...

Benyitottam...Bent sötét volt.De aztán a hold bevilágított az ablakon...

Becsuktam magam mögött a nagy ajtót és oda mentem a hatalmas, vastag tornász-szőnyeghez...Rá heveredtem...

-Embry...-Sóhajtottam.-És Tyler...-Fűztem hozzá.-Két út, ami között...Muszáj választanom...-Suttogtam.-De melyik a helyes...És melyik a jó?!

Aztán halkan nyílt az ajtó...Elhallgattam, de nem mozdultam...

Az a valaki, aki bejött elindult hátra, ahol én voltam...

-Hahó...Van itt valaki?!-Hallottam meg az Ő hangját...Embry-ét...

-Embry...-Ültem fel hirtelen.Láttam a körvonalait.

-Beth?!-Kérdezte, majd oda lépett a szőnyeghez.

-Igen...-Feleltem halkan, majd odébb mentem, hogy leüljön mellém...-Mit keresel itt?-Kérdeztem rá pillantva.

-Egyedül akartam lenni...-Vont vállat.

-Akkor...Nem is za...-Akartam felállni, de visszahúzott maga mellé...

-Nem zavarsz!-Mondta gyorsan.-Sőt...Jobb is, hogy itt vagy...Mert...Szeretnék mondani neked...va...-Közbe vágtam.Biztos voltam egy dologban.Tudtam már, hogy melyik utat kell választanom.Hogy melyik a helyes és melyik a jó út.

-Embry!-Mint mondtam...Közbe vágtam.-Szeretlek!

-Te...Tessék?!-Kérdezte meglepetten.-Mit...Mit mondtál?!

-Szeretlek...Szeretlek, Embry Call...-Suttogtam.

-Igazából...Én is ezt akartam neked mondani...-Mondta.Éreztem a hangján, hogy mosolyog.-Őrülten...Szerelmes vagyok beléd, Beth...

-Szeretlek...-Suttogtam, majd magamhoz öleltem.

Aztán már csak azt éreztem, hogy a szája az enyémen van...Megcsókolt...Éreztem, hogy erre vártam egész életemben...Ő volt a másik felem...

10.Fejezet: Változó

Az üres, lezárt folyosón mentem az irodába, hogy a táskából kivegyem a cuccokat, amikor léptek zaját hallottam meg magam mögött.Hátra pillantottam, de meg is bántam...Tyler volt az.

Megszaporáztam a lépteimet, befordultam jobbra, majd a folyosó végén bementem az irodába, Ty meg utánam.

Oké, bevallom...Még éreztem iránta valamit...Nem is tudom mit...Szerelmet, szeretetet talán...

-Mit akarsz?-Kérdeztem, miközben a táskából kipakoltam a fekete, bőr fotelbe.

-Beszélni.Normálisan.-Felelte kedves hangsúllyal.Felé fordultam...

-Mi ütött beléd?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem tudok nélküled élni...Beth...-Suttogta.

-Nekem...Nekem is...Hiányzol.-Ültem fel az asztalra.

-Szeretlek...-Lépett elém, majd végig simított a combomon, a derekamnál fogva közelebb húzott magához és megcsókolt...

-Beth!Peny mon...-Azonnal szétrebbentünk Tyler-rel, ahogy benyitottak...És persze ki más nyitna be, ha nem Embry Call személyesen?!

-Embry...-Ugrottam le az asztalról.

Ugyanekkor szólalt meg Ty is: -Call!Nem tudsz kopogni?!

-Öhm...Bocs...-Suttogta, de csak rám bámult.A szívem majd' megszakadt...Aztán megfordult és kiviharzott a szobából...

-Embry!-Siettem utána.Csodálkoztam, hogy Tyler nem tartott vissza...-Embry, várj!-Beértem és megragadtam a karját.

-Látom...Újra összejöttetek.-Mosolyodott el keserűen.-Gratulálok...

-Ne csináld ezt, kérlek...-Mondtam.-Nem akarlak szenvedni látni.-Mosolyogtam rá.

-Még hogy én ne csináljam...-Sóhajtott.-Játszottál velem...Igaza volt mindenkinek!Csak szórakoztál!Hézagpótlék voltam...Ennyi...Elfogadom.Vége.-Vont vállt.

-Hézagpótlék?!-Kiáltottam fel.-Embry...Az egyik legjobb barátom vagy!Nem akarlak...Nem bírlak elveszíteni.-Ráztam meg a fejem.

-Még is sikerült...-Vont vállat.-Elveszítettél.-Mondta, majd megfordult és elindult...

-Embry!Könyörgöm...Ne...-A torkomat a sírás fojtogatta.-Nem mehetsz el!A legjobb barátom vagy...Nem hagyhatsz el...

-Hát épp ez az!Csak a barátod vagyok!-Kiáltott fel fájdalmasan.-Én több akarok lenni!Szeretlek, Beth...Teljes szívemből, őszintén szeretlek Elisabeth Smith!-Fogta két keze közé az arcom.-Szeretlek...-Suttogta, majd közeledni kezdtek az ajkai az enyémhez...

-Ne!-Toltam el magamtól.-Kérlek...Könyörögve kérlek...-Nyeltem nagyot.-Ne állíts választás elé...Mert én hűséges vagyok a szerelmemhez...És Tyler-t fogom választani.-Néztem a szemébe.-Te...Te csak a barátom vagy.Egy nagyon kedves barátom.Nem több.Sajnálom...-Megfordultam és vissza mentem az irodába.

-Bocs...-Pillantottam egy halvány mosollyal Tyler-re, majd becsuktam az ajtót.-Át kell öltöznöm...-Mentem a fotelhez.

-Nem baj, ha...-Kezdett bele.

-Nem, maradj csak.-Vágtam a szavába, majd levettem a felsőmet.

-De rég...Láttalak így...-Nyelt nagyot.

Rá mosolyogtam...-Rég...-Bólintottam.-Ott alszol ma nálunk?-Kérdeztem egy kacér mosoly kíséretében.

-Ott aludjak?-Lépett mögém, majd hátulról magához ölelt.

-Aha...-Bólintottam, majd megcsókoltam, elléptem tőle és levettem a nadrágomat.

Aztán jött a ruha...

A fekete Cavalli darab pont jó volt.A cipőmet és a fekete gyűrűt hagytam magamon, még egy karkötőt vettem fel és a parfümömből fújkáltam magamra.

Aztán indulásra készen kiléptünk Tyler-rel az irodából.

***

Este hat óra van.Minden simán megy, rengeteg vendég van, fogy az étel, jó a rendszer.

-Penny!-Léptem barátnőm mellé.-Látom te is átöltöztél.Pillantottam a fekete Dolce&Gabana ruhájára.-Csini vagy!

-Köszi...Te is.-Bökött oldalba mosolyogva.-Látom ám, hogy szemezgettek Ty-jal...-Mosolygott rám kedvesen.-Kibékültetek?

-Háát...Igen...-Pirultam el.-Szent a béke, szeretjük egymást...Ma...Ott alszik nálam és...Ennyi.-Mosolyogtam vissza.

-Ungi-bungi?!Kuncogott.

-Penny!-Pirítottam rá.-Hé...-Aztán már vele együtt nevettem.

-És...Akkor Embry-vel mi lesz?-Kérdezte, mire elkomorodtam.

-Összevesztünk.Szerelmet vallott nekem, meg akart csókolni én meg...-Haraptam el a mondat végét szomorúan.

-Hagytad?Csókolóztatok?-Csillant fel a szeme.

-Nem!Dehogy, te bolond!Ha pasim van, nem fogok egy másikkal smárolni...Legyen az George Bush, Michael Jackson, vagy akárki...Nem!-Ráztam meg a fejem.

-Oké...Oké...-Sóhajtott.-Értem én...

És ekkor jelent meg az aula boltívénél az emlegetett szamár, Embry Call...

9.Fejezet: Készülődés

Nálunk voltunk.Penny nálam aludt.Az esti ruháinkat beletettük egy leopárd mintás, nagy táskába, hogy estére majd átöltözzünk.
Reggel elég korán, hatkor keltünk, hogy készülődjünk...
Penny egy leopárd mintás szoknyát, fekete felsőt és leopárdos cipőt vett fel.
Én megy egy fekete cicanadrágot és egy csinos blúzt fekete cipővel.
Még egy, két kiegészítő, a hajvasalót és a fontosabb sminkes cuccokat a táskába és indultunk a suliba.
***
Kiszálltunk a suli parkolójában, ahol már sok kocsi állt és bementünk az épületbe.
-Lányok!-Jött elénk az igazgatónő.-Nagyon szép munkát végeztetek tegnap!És látom...Készen álltok a munkára.-Pillantott végig rajtunk.
-Igen, gazgatónő...Csak még lepakolunk...-Mondta Penny.-Aztán munkába is állunk.
-Rendben, rendben!-Bólogatott.-A cuccaitokat lepakolhatjátok az irodámban.
-Rendben, köszönjük.-Bólintottam, majd elmentünk, lepakoltunk aztán felkerestük az igazgatónőt ismét.
-Nos...Itt a programfüzet...-Adott át nekünk két lapot.-Beth!Téged a táncteremhez osztalak be, rendben?Ott te jobban...El tudod igazítani a vendégeket.-Mosolygott rám.
-Oké...Persze...-Bólintottam.-Majd találkozunk Penny.-Intettem a barátnőmnek, majd a tánctermek felé vettem az irányt.Azaz a "Művészeti-Szárnyba".
Megálltam az ajtónál...Alig egy perc múlva jöttek is az első vendégek...Három ember volt, két férfi és egy nő.Különösen hófehér bőrük, és karmazsin vörös íriszük volt...Elcsodálkoztam rendesen...
-Jó reggelt kívánok!A nevem Elisabeth Smith.Az iskola tánckarának vezető, éltáncosa vagyok.-Mutatkoztam be.
-Jó reggelt!-Mosolygott rám az idősebbik férfi.-Alaric McPhill vagyok a State High Művészeti Iskolából.Ők pedig a két munkatársam Julia Meggies és Joshua Fredrem.
-Szóval te vagy, Elisabeth...-Szólalt meg mosolyogva a nő.-Sokat hallottunk már rólad...És persze csak jót.
-Akkor megnyugodtam...-Mosolyogtam továbbra is, majd bementünk a terembe.
-Mondd...Mit kell tudnunk a tánc teremről?-Kérdezte Joshua.
-Nos...A legjobb minőségű laminált fából készült...12x6méteres.-Mondtam.
-És...Te mennyi időt szoktál itt tölteni?-Kérdezte a nő mosolyogva.
-Hát...Ez változó.De álltalában 3-4 órát is eltöltök itt.-Feleltem.
-Hm...Az szép.-Bólogatott Joshua.
-Beth az igaz...-Jött be Embry, de mikor meglátta a három vendégemet azonnal megtorpant.Kezei remegni kezdtek...-Beth...Ide...de tudnál jönni egy percre?!Beszélnünk kell...Négy szem közt.-Pillantott a mellettem állókra.
-Igen, persze...-Bólintottam lassan.-Elnézést...-Siettem el a vendégek mellett, majd kimentünk Embry-vel.
-Nem maradhatsz itt velük.-Mondta szigorúan, majd bekukucskált a terembe.
-Tessék?!Miért nem?!-Vontam fel a szemöldököm.
-Mert...Veszélyes...-Motyogta.
-Veszélyes...-Horkantottam.-Embry.Ezek a State High Művészeti sulitól jöttek.Ahova én is tovább akarok menni.Ez életem lehetősége.Nem fogom elszalasztani, mert veszélyes.-Mondtam.-És most ha megengeded...-Léptem el mellette, de megragadta a karom.
-Kérlek, Beth...-Nézett a szemembe.-A kedvemért...Könyörgöm...
Szó nélkül kitéptem a karom a szorításából, majd visszamentem a terembe.
Ez az Embry megőrült!Ugyan mi lene veszélyes ebben a három emberben?!
-Elnézést...-Léptem vissza melléjük.-Csak...Ma mindenki...Öhm...Megőrült.
-Mondd csak, Beth...Jól tudjuk, hogy te a mi iskolánkba akarsz tovább tanulni jönni?-Kérdezte Mr.McPhill.
-Igen, uram...Ez minden vágyam.-Bólintottam elpirulva.
-Ó...-Mosolygott Julia.-Most mennünk kell, Beth...-Mondta.
-Remélem...Még találkozunk.-Nyelt nagyot Joshua.
-Igen, én is.-Bólogattam, majd a terem ajtóhoz kísértem őket, kimentek és el is tűntek a tömegben...

***

A délelőtt volt csak az enyém, aztán Ronnie, egy másik táncos vette át a terepet, én meg mentem az aulába...