4.Fejezet: A tánc talán segít

Haza értem és egyből a szobámba mentem...

A tánc!Igen...Az tuti lenyugtatna...És egyébként is próbálnom kell.

Kivettem a Converse táskámat a szekrényből és bepakoltam a cuccokat.

Spicc cipő, az edzős tunikám, legging, térd védő, boka védő, törölköző.

Aztán lementem a konyhába, hogy két fél literes, hűtött ásványvizet a tatyimba dobva elmennyek...

Beültem a kocsiba és a suli felé mentem megint...

A parkolóban kiszálltam és a portásnak mondtam, hogy a tánctermet lefoglalom egy időre...

Aztán bementem.Gyorsan átöltöztem az öltözőben, majd a CD-met betettem a lejátszóba...

-Melyik számot, melyik számot...-Találgattam.

Aztán végül Samantha Jade-től a Step Up! című számot választottam és táncolni kezdtem...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

Már éppen haza indultam amikor megláttam Beth kocsiját a parkolóban...Nem haza ment?!

Aztán a lábam életre kelt...Bementem a suliba és tudtam hol találom Őt meg: Táncterem.

És ez így is volt...Zene szűrődött ki, én meg a nyitott ajtóban megálltam és néztem ahogy az a szépség táncol...Elképesztő volt...

Aztán a szám véget ért és jött a következő, amit én is ismertem...Pussycat Dolls - Buttons.

Aztán hrtelen csak úgy abba hagyta a táncot és lefeküdt a földre...Szaporán vette a levegőt és az izzadság szinte folyt róla...Nem gondoltam volna, hogy a tánc ennyire megerőltető...

Hirtelen felült és rám kapta a tekintetét...

***

BETH SZEMSZÖGE

Aztán a Buttons vége felé lerogytam a földre...Ez sem jó...Nem tudok lenyugodni...

ztán éreztem, hogy nem vagyok egyedül és tekintetemet az ajtóra kaptam...Embry állt ott.

-Te...Mit...Keresel itt?-Tápászkodtam fel lihegve.-Leskelődsz?-MEntem oda a padhoz, majd kibontottam a vizem és ittam egy nagy kortyot.

-Nem...Csak...Meghallottam a zenét és...Ide jöttem...És...Itt vagyok.Csak...Néztem, hogy táncolsz...Eszméletlenül tehetséges vagy.-Mosolygott rám.

-Tudom.-Mosolyogtam vissza.-Már mondták...Nem is tudom hányszor.-Megvontam a vállam, majd elővettem a törölközőmet, hogy egy kicsikét leszedjek az izzadságból.

-Öhm...Mi történt ma?Mármint...Miért rohantál úgy el?-Ült le a padra.

-Magánügy.-Dobtam le a törcsit a földre.

-Aha, szóval Tyler...-Mondta.

Rá kaptam a tekintetemet...Nincs rá szükségem, hogy Ő is felhúzzon...

-Nézd...Hadd legyen az én dolgom.Nem kell, hogy Te is felhúzz.Már épp eleget kaptam mára.-Vetettem oda.-És ha most nem haragszol...Gyakorolnék.-Intettem az ajtó felé.

-Na...Hadd legyek közönség.-Fonta keresztbe a karjait.

-Nem előadáson vagyunk és...Szégyellős vagyok.-Kacsintottam rá majd vissza mentem a hifihez.-Tűnés...

-És akkor fellépésen, hogy táncolsz?-Erősködött.

-Embry...Kérlek...Rohadtul nincs arra szükségem, hogy te is felhúzz.Elég bajom van.Nem kell még ez is.-Mondtam.-Ha nem táncolsz akkor nincs keresni valód a táncteremben!

-Na...Akkor táncolok.-Állt fel.-Taníts meg...Fogadjunk, hogy az emeléseket jobban tudom majd megcsinálni, mint eddig bármely partnered!-Mondta.

-Szóval...Tanítsalak meg?!-Fordultam felé.-Nem...Lehetetlen, hogy a próbákon kívül tanítást is vállaljak.

-Akkor...Csak az emeléseket és...Ha jól mennek...-Vont vállat.

-Oké...Kapj el!-Mondtam majd felé futottam, aztán ugrottam...Derekamnál fogva elkapott és felemelt...Nekem pedig a szavam is elállt.Aztán a karjaiba kapott.

-Honnan...-Hebegtem.

Ekkor valaki a torkát köszörülte az ajtóból...Oda fordultam és...

-Tyler...-Suttogtam.Egyből kipattantam Embry karjai közül.-Hogy kerülsz ide?!

-Voltam nálatok...Travis mondta, hogy itt vagy...De...Látom van társaságod.-Pillantott Embry-re.

-Csak...Emeléseket mutatok neki.-Mondtam.

-Aha...Hát persze.-Vont vállat, majd megfordult és elindult.

-Ty, kérlek!-Mentem utána, majd becsuktam a táncterem ajtaját...-Ne csináld már ezt!Csak emeléseket mutatok neki!-Ragadtam meg a karját.

-Aha...Ő meg ölbe emeléseket?!-Horkantott.-Szánalmas...

-Szóval...Szánalmas.-Engedtem el a karját.-Szánalmas az, hogy táncolok, szánalmas, hogy minden energiámat bele adom ebbe...Csak hogy megfeleljek...Igazad van...Szánalmas!-Mondtam, majd megfordultam és elindultam vissza felé.

-Beth...Nem úgy értettem!-Ragadta meg a karomat, majd maga felé fordított.

-Mégis...Akkor hogy értetted?!?!-Kiáltottam rá.-A szánalmas nem kétértelmű!Ezt nem lehet másképp érteni, Tyler.Ahogy ezt sem: VÉGE.

-Mi van?!-Lépett hátrébb.-Vége?!Mármint...Szakítunk?!-Hüledezett.

-Pontosan!-Vágtam rá.-Szia!-Mondtam, majd bementem a táncterembe és bezártam az ajtót...

Lerogytam a földre, lábaimat felhúztam és ráhajtottam a fejemet.

Istenem...Mit tettem...

-Beth...-Hallottam meg Embry aggódó hangját előttem.Majd leült mellém...-Sajnálom...

-Ne tedd.-Emeltem fel a fejem, majd letöröltem a könnyeimet.-Ennek így kellett lennie.-Álltam fel.-Ha nem baj...Én most...Megyek...-Indultam a táskámhoz.Bepkoltam a cuccaimat.-Megyek...Átöltözöm.-Mentem be az öltözőbe.

Aztán néhány perc múlva már az utcai ruhámban mentem vissza.A piszkos ruhákat bele dobtam a tatyimba, majd becipzároztam azt és felkaptam a vállamra.

-Valamivel jobban vagy?-Kérdezte Embry óvatosan.

-Nem.-Ráztam meg a fejem.-De...Mindegy!

-Nem, nem mindegy!-Fogta meg a kezem.-Nem jó ha...Elfolytod magadban az érzéseket.

-Óh...Ha nem ezt tenném holnapután éjfélig ülhetnénk itt...-Mosolyogtam.

-Én ráérek.-Húzott le maga mellé a padra.

-Hát jó...-Sóhajtottam.