-Sajnálom, hogy ezeken kellett átmenned...-Mosolygott rám.
-Én...Csak meg akartam felelni...Beilleszkedni...-Sóhajtottam.-Erre meg...Totál más ember lettem és...Kifordultam önmagamból...
-Ugyan...Kinek akartál megfelelni?!Az az ember nem igazi barát, akinek meg kell felelni...Hogy másnak kell lenned mellette...Ez hülyeség!-Simogatta meg a hátam.
-Köszi...-Mosolyogtam rá.-Rég lelkiztem ennyire...Nem igen nyíltam még meg senkinek...
-Hát...Rám számíthatsz!-Mosolygott rám.-Bármikor...
-Köszi...-Mosolyodtam el, majd felálltam.-Öhm...Nncs kedved lemenni a partra?...First Beach-re...
-Oké...-Bólintott.-Vagyos...Egyedül?-Kérdezte, mire én felnevettem.
-Jaaj velem te bolond!-Böktem oldalba, mire elmosolyodott, mi meg elindultunk...
Az én kocsimmal mentünk.És alig húsz perc múlva már oda is értünk...
-Na...Itt is rég voltam!-Csuktam be a kocsiajtót magam után, majd egy gombnyomással bezártam...
Embry-vel elindultunk a víz felé...
-Nem szoktál...Csak úgy sétálgatni, vagy ilyenek?-Kérdezte rám pillantva.
-Nem igazán...-Vontam vállat.-Nincs időm...És...Egyedül meg nem élvezem.Néha...A kutyámat, Chico-t szoktam elvinni sétálni...De az is max 20 perc...Ő inkább...Táskában utazik.-Mosolyodtam el.
-Milyen fajta?-Érdeklődött.
-Csivava...De nem a kényes fajta!-Tettem hozzá.-Nagyaon aranyos...És...Nem olyan mint a plázapicsáké...
-Oké-oké...Megértettem!-Emelte fel a kezeit.
-Jaj...Ne haragudj...-Sóhajtottam.
-Amúgy...Ilyenkor, mármint amikor nem a suliban vagy...Tök más vagy...Olyan...Valódi...-Mosolygott rám félénken.
-Valódi...-Ízlelgettem a szót.-Igen...tényleg úgy érzem magam.-Vontam vállat.-A suliban...Folyton arra törekszem, hogy...Elfogadjanak, kedveljenek.És...Totál elfelejtem azt, aki, ami valójában vagyok...-Bólintottam.
-Nem azért mondtam, hogy bántsalak...Csak...Tényleg olyan...Jó ilyenkor veled!-Vont vállat.
-Veled is...-Mosolyogtam rá óvatosan.-Tényleg jobban érzem magam, mint a hétköznapokban...Olyan...Felszabadult és boldog vagyok...Pedig...A csöpögős filmekben a szakítások után a lányok fagyival tömik magukat, miközben a kanapén ülnek a TV előtt és sírnak...-Húztam el a számat.-Velem viszont...Csodákat tett!-Kuncogtam.
-Örülök ennek...-Mondta kedvesen.
-Én is...-Pillantottam rá.Tekintetünk találkozott, én meg egy idő után már nem tudtam állni forró pillantását, így lesütöttem a szemem és az óceánt kezdtem el kémlelni...
-Tényleg jót tett veled...-Kuncogott mellettem.
-Jaj fogd be!-Vágtam hasba mosolyogva.
-És...amúgy...Mit szeretsz csinálni még a táncon kívül?-Kérdezte még mindig széles mosollyal.
-Hát...Szeretek filmeket nézni, olvasni, zenét hallgatni...Néha...Gitározom és...Énekelek is...Habár...Ezt alig tudják rólam.-Feleltem.-Na és Te?!
-Hát...Szörfözök, a haverokkal vagyok...Álltalában ennyi.Jah és én szoktam szervezni a...tábortüzes partykat.-Mondta.
-Huh...Az...Milyen?-Kérdeztem.
-Hát...Mi, Quilute-ok...Álltalában így szórakozunk.Csinálunk egy hattalmas tábortüzet itt, az óceánparton, letelepedünk köré, éneklünk, iszunk, eszünk, beszélgetünk...Vagis...Ezt az ősök csináltál...-Kuncogott.-Mostanára már...A tábortűz marad, de a többi...Hát...Lecseréltük...Kihozunk kaját, piát, naná alkoholt is...Hangfalakat, erősítőt...Szól a zene, táncolunk, piálunk, kajálunk...Beszélgetünk meg ilyenek...Tök jó.-Vont vállat.
-Azta...Az tök jó lehet!-Bólogattam.
-Hé...Öhm...Most szombaton is lesz egy...Eljössz?-Kérdezett rá félénken.-Megismered a barátaimat, ők is téged és...Bulizunk...
-Hmm...Remekül hangzik...-Bólintottam.-Oké, legyen...
Addig csak két nap...Talán kibírom...
-Érted megyek majd hétre.Oké?-Mosolygott rám.
-Oké.-Feleltem mosolyogva.
Elképesztő, hogy ilyet mondok, de kimondom: Nagyon megkedveltem Embry-t...Talán még annál is jobban...Annyira aranyos, megértő és...Nem utolsó sorban eszméletlenül helyes srác...
-Öhm...Ideje lenne haza mennem.-Néztem a telefonom kijelzőjére, ami fél hatot mutatott.
-Elkísérlek a kocsidig.-Mosolygott rám, majd elindultunk visszafelé.A kocsinál még megdumáltuk pontosan a dolgot, elbúcsúztunk és külön váltunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése