8.Fejezet: Díszítés

Otthon megebédeltem és átöltöztem.

Felvettem egy egyszerű, mintás pólót, egy térdnadrágot és a Converse, citromsárga tornacsukámat.

Aztán egy pulcsit felkapva rohantam is vissza a suliba.

-Szia!-Köszöntem Penny-nek, mikor odaértem.-Áh látom hoztál segítséget!Szia Vivien, szia Sandra!-Köszöntem a másik két lánynak.-Hello Alex!-És még persze a srácnak.

Aztán befutottak a Quilute-srácok is.

-Sziasztok!-Köszöntünk nekik.

Aztán jött a munkaleosztás...

-Paul!Te Vivien-nel mész, tiétek az egyes, kettes és hármas terem.Szolid, de szép díszítést kérünk.Alex!Te Jake-kel mész.Semmi hülyülés, jó díszítést a négyes, ötös, hatos terembe!Jared!Te pedig Sandra-val mész. Penny!Te pedig kérlek menj a büfébe és írd össze mennyi dolog kell.Embry te pedig velem jössz.-Mondtam.

Mindenki ment a dolgára...

-És...Van már kísérőd?-Kérdezte Embry, miközben a megadott termekhez mentünk.

-Nem, nincs.-Ráztam meg a fejem.-Neked?

-Nekem sincs...Vagyis...Eljönnél velem, Beth?-Állt meg velem szemben.

-Elmennék veled Embry.-Mosolyogtam rá.-De én rendezvényfelelős vagyok, úgyhogy...Ne számíts túl sok táncra velem.-Mondtam, majd benyitottam a terembe...

-Szóval...Mivel akarsz itt díszíteni?-Kérdezte Embry.

-A raktárban találsz krepp-papírt meg hurkapálcát...Csinálunk valamit...-Vontam vállat.

***

Negyed óra múlva már a harmadik krepp-rózsát gyártottam, Embry meg a padokat rendezgette...

Aztán mikor végeztünk ezzel a teremmel mentünk a következőbe.

***

Két óra múlva én és Embry teljesen végeztünk.

Vissza mentünk az aulába.

Sandra és Jared is már ott volt...

-Mi is végeztünk.-Mondtam.

-Már csak a vécét kéne kiaknázni...Nem?!-Kérdezte Sandra.

-Remek ötlet...Fiúké a fiú WC, lányoké pedig a másik.-Mondtam.
elintéztük azt is, így már csak az aula maradt hátra...
-Mire gondoltál, Beth?-Kérdezte Penny.
-Öhm...Mondjuk...A főbejárat felett lehetne egy tábla vagy valami, amire köszöntőt írunk...Mondjuk "Köszöntjük Iskolánk 101. Alapítói Bálján!"-Találgattam.-Vagy valami...Ilyesmi.
-A táblát elvállalom én.-Mondta Penny.-De...Valaki segíthetne...
-Én segítek.-Mondta Jake, majd odaballagott Penny-hez.
-Öhm...Oké.Ez meg van.-Bólintottam.-A rajz-teremben találtok kellékeket.
Penny és Jake elmentek.
-Valakinek el kéne menni a konyhára, hogy műanyag tányérokat, poharakat és evőezközöket szerezzen.
-Mi bevállaljuk.-Mondta Paul és Embry, ők is elmentek...
-Szóval...-Szólalt meg Jared.-Mióta...Vagytok ilyen jóba, Embry-vel?-Kérdezte mosolyogva.
-Öhm...Nemrég...Egy-két hete.-Feleltem.-Miért?
-Hát...Csak gondoltam megkérdem...Ő...Nagyon kedvel...Téged...Sokat emleget...-Vont vállat.-Csodál...
-Csodál?!-Vontam fel a szemöldökömet.-Ezt...Hogy érted?
-Hát...Amikor...Rólad beszél...Akkora csodálattal mond mindent...Imádja, hogy táncolsz...Meg ilyenek.
-Értem...-Feleltem lassan.Ekkor ért vissza Jake és Penny, majd Embry és Paul is befutott.
-A konyhásnénik küldetik ezt mind...-Tette le Paul, majd Embry egy nagy kupacba a tányérokat, poharakat és az evőezközöket.Plusz még egy csomó csomag szalvétát...
-Oké...Most pedig lássunk hozzá az asztal tologatásnak...-Sóhajtottam.
-Egy nagy asztalt ide.-Mutattam az aula végébe.-Itt fog ülni az igazgató és a tanárok.-Aztán két oldalra még egyet-egyet.A titkárság és a konyhások.-Az asztalok a helyükre lettek tolva.
-És most?-Kérdezte Jared.
-A többi asztalt pedig...A diákoknak lesz...A terem szélére, körbe.Hogy legyen hely táncolni is...-Mutattam a bal oldalra.-És már csak a svéd-asztal hiányzik, ami itt lesz.-Mentem az aula másik végébe.
Mindent a helyére tologattunk.Aztán kezdtünk teríteni...
***
-Király...Készen vagyunk!-Sóhajtottam, majd a terem közepére álltunk.
-Srácok!Kész va...-Penny-ben egyből megakadt a szó, ahogy beért a terembe.-Wow...Ez...Király lett!
-A plakátot fiúk...Feltennétek a bejárat fölé?-Kérdeztem, mire Paul és Jake mentek feltenni.-Lehetőleg középre!!!-Kiáltottam utánuk.
-Kész vagyunk...-Rogytam le egy székre, Penny meg mellém.-Végre...

7.Fejezet: A szívesség

Épp irodalomórára tartottam, mikor Penny mellém csapódott.

-Áh hello csajszi!-Mosolygott rám.

-Szia...-Köszöntem halkan.

-Na, mi a baj?-Kérdezte, majd megállt a szekrényénél, hogy kivegye a cuccát.

-Még nem hallottad?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Öhm...Nem...Mit kellett volna?-Zárta vissza a szekrényt.

-Tyler-rel szakítottunk.-Mondtam.-Tegnap.

-Beth...Mindig ez van.-Sóhajtott.-Ez ilyen...Se veled-se nélküled dolog...Meddig akarsz még így játszani?!-Kérdezte.

-Szerinted én ezt élvezem, Penny?!-Kérdeztem.-Nem tudok ellene tenni semmit sem!Vagyis de...És amit tudtam megtettem.

Bementünk a terembe, leültünk egymás mellé hátra.

Bejött a tanárnő, aki egyben az o.főnk is.

-Gyerekek!Figyeljetek egy percre...-Szólt nekünk, mi meg egyből figyeltünk...Hm...A mintaosztály.-Holnap az iskolánk alapítói ünnepséget tart, mivel tudjátok...Holnap lesz 101éve, hogy az iskolánk itt van, Forks-ban.-Mondta.-Úgyhogy...Szeretném, ha holnap kiöltöznétek, mint egy party-ra...Iskolás cuccokat nem kell hoznotok, nem lesz tanítás.Egész napos ünnepély, foglalkozásokkal, bemutatókkal és a bónusz ajándékotok! Holnap elmarad az iskola, mivel ma késő estig itt lehetünk...Estére beterveztünk egy karaoke-parti-t és éjfélkor jön a suli tortája.Szeretettel várunk mindenkit.-Fejezte be.

Aztán az óra folytatódott és máris nap vége lett...

-Te mit veszel fel?-Kérdezte Penny, mikor már a kávézóban ültünk és a szokásos jegeskávénkat iszogattuk.

-Azt az új Roberto Cavally ruhámat...Fekete...És egy Jimmy Choo cipőmet.-Vontam vállat.-És Te?

-Szintén Cavally és még nem tudom milyen cipőt...-Vont vállat.

Aztán az osztályfőnökünk jött be a kávézóba, s felénk vette az irányt.

-Sziasztok lányok!-Köszönt.-Leülhetek?

-Persze.-Csúszott arrébb Penny.

-Szóval...Beth...Veled kéne beszélnem.Mivel holnap lesz ez az est...És te vagy az egyik legjobb diákunk.Penny-vel együtt elvállalnátok a vendéglátói szerepet?Az ide látogató szülőket, vagy akár diákokat körbe vezetni, étellel, itallal, hellyel kínálni...Egy szóval: Rendezvényfelelős.Szóval...Elvállaljátok?

-Igen, persze!-Vágtuk rá egyszerre.

-És a díszítést is.-Mondtam.-És még van egy-két izmos srác akik tudnának nekünk segíteni.-Pillantottam az érkező Paul-ra, Jared-re, Jake-re és Embry-re.

-Jaj lányok!Nagyon köszönöm!Életet mentettetek!-Mosolygott ránk.-Ezért igazgatói és osztályfőnöki dicséretet is kaptok...És persze magatartás, szorgalom ötöst.Sziasztok!-Majd elment...

-Elintéztük, hogy átmenjünk év végén!-Vigyorgott Penny.

-El, bizony!-Álltam fel.-Na megyek...Megfűzöm a srácokat, hogy játszanak lovagosat.-Haza megyek, ledobom a cuccom, aztán jövök vissza díszíteni.Úgy neked is oké?

-Oké.-Bólintott, majd elment...

Én meg oda mentem a srácokhoz.

-Sziasztok!Van egy nagyon-nagyon-nagy hírem!Elintézem, hogy átmenjetek mind év végén, ha segítetek.-Ültem le Embry mellé.

-Mondd, hallgatunk!-Hajolt előre Paul.

-Szóval...Mint azt tudjátok holnap lesz az alapítói bál. És az osztályfőnök megkért engem és Penny-t-a legjobb barátnőmet-, hogy legyünk mi a rendezvényfelelősök.A díszítést is mi intézzük, de itt a baki...Kellene egy-két erős kéz, akik segítenek nekünk.Az osztályfőnöknő azt mondta, hogy számíthatunk igazgatói, osztályfőnöki dicséretre és magatartás, szorgalom ötösre.Szóval...Segítetek?-Kérdeztem.

-Megbeszéltük.-Vágta rá Paul.

-Aha!-Bólogattak a többiek.

-Mikor kezdünk?-Kérdezte Jake.

-Hazamegyünk, megkajálunk, aztán go vissza ide és díszítünk.Ok?!-Álltam fel.

-Oké!-Vágták rá mind a ketten, majd én elköszönve tőlük haza mentem...

6.Fejezet: Az Incidens

-Szia, Beth!-Köszönt rám jókedvűen Embry, mikor a szekrényemnél állva, a táskámat raktam be...

-Áh!Hello Embry!-Mosolyogtam rá, majd kivettem a fizika könyvem és becsuktam a szekrényem ajtaját.-Mi újság?-Dőltem a falnak.

-Semmi extra...-Vont vállat.-Veled?

-Hát...Semmi különös...Fizikám lesz.-Sóhajtottam.-Agysejt kínzás rögtön kora reggelre betenni egy ilyen órát...

-Az...-Mosolyodott el.-Én is jobb vagyok tesiben, meg rajzban, mint fizikában és matekban...-Mondta.

Ekkor jött be a folyosóra Ty és még három haverja...Naná, hogy észrevettek...Hurrá...

-Ó...Hurrá...-Húztam el a számat, a srácokra pillantva, akik felénk közeledtek...

-Bocsi, hogy megzavarom ezt a kis...Csevejt...Beth...Beszélhetnénk?-Kérdezte Tyler.

-Tyler...Nekem nincs mit megbeszélnem veled.De ha ennyire tönkre akarod tenni az életem azzal, hogy a nyakamban vagy...Hát legyen...-Löktem el magam a faltól, majd odébb sétáltunk...

-Mondd.-Tettem zsebre a kezem.

-Gyere vissza hozzám...Én nem fogok kertelni...Bele vágok a közepébe.-Mondta komolyan.

-Hát...Én sem szeretek kertelni, de azt elmondom, hogy amióta mi nem vagyunk együtt...Vidám vagyok...És szabad.Végre azt csinálhatok amit csak akarok.-Mondtam.-Jah...És a válaszom: NEM.-Fordultam meg, hogy elmenjek, de megragadta a karom.-Eressz el, Tyler!-Sziszegtem.-Vagy megbánod...

-Beth, könyörgöm...-Kérlelt.De nemigazán hatott meg.Döntöttem és a döntésem nem változik egy szép nézéstől...

-Te is tudod, hogy nem fogom feladni.-Mondta.

-Igen...Sajnos tudom.-Mondtam, majd karomat kitépve a szorításából vissza mentem Embry-hez akinél a fizika könyvem volt...

-Minden oké?-Kérdezte, mikor a könyvet nyújtotta.

-Majd később dumálunk, oké?-Mosolyogtam rá halványan.

-Hé, Call!-Szólt oda Ty Embry-nek.-Tarts magad távol Beth-től...-Jött oda.

-Tyler...Most fogd be a szád!-Fordultam az exem felé.-Semmi közünk nincs egymáshoz!Nincs jogod megszabni, hogy kivel barátkozzak, vagy kivel ne!-Mondtam élesen.

-Beth...Hagyd csak...-Vont vállat Embry.

-Fogd be, te kis...-Lépett fenyegetőleg előrébb ty.Erre Ebry is bedurvult és ellökte magát a faltól.

Ekkor ért oda szerencsére Paul, Jake és Jared...

-Hé...Baj van, srácok?!-Lépett előre Paul.

-Ugyan...Nem lényeges.-Mosolyodott el Embry, majd mi ott is hagytuk Tyler-t és a haverjait...

-Milyen órád lesz, kislány?-Villantotta elő a szokásos vigyorát Paul.

-Fizika...-Sóhajtottam.-Nektek?

-Nekem és Embry-nek tesi.-Szólalt meg Jared.

-Mi meg egy helyre megyünk.-Karolta át a vállamat a nagydarab srác vigyorogva.

-Ühüm.-Bólintottam.Ez az Beth!Ez egy rohadtul értelmes válasz volt!Te barom!

Mi elindultunk a fizika terem felé, a többiek meg tesire.Bementünk és leültünk leghátulra, az utolsó padba...

-Mi volt ez a balhé a srácok között?-Kérdezte Paul.

Mielőtt szóra nyithattam volna a számat bejött a tanár...

-Majd leírom...-Súgtam oda neki, mire bólintott, én meg írni kezdtem.

"Tyler-rel szakítottam tegnap, csak ezt nem tudja felfogni. :( És most az szúrja a szemét, hogy Embry-vel vagyok...Mármint...Érted...Haverok vagyunk...Vagy mi.És megfenyegette Embry-t, hogy hagyjon engem békén.Röviden ennyi lenne."

Aztán oda csúsztattam neki a papírt, ő meg elolvasta és körmölni kezdett.Aztán jött a válasz...Ami Paul-hoz illő volt:

"Az szar ügy...:/"

Elmosolyodtam, majd a könyvembe mélyedtem...

5.Fejezet: Egy barát

Elmeséltem neki mindent, hogy az anyám lelépett, apám a haverjaival meg a munkájával van elfoglalva, hogy Penny az egyetlen barátnőm és, hogy Ty miatt fogadtak be itt...

-Sajnálom, hogy ezeken kellett átmenned...-Mosolygott rám.

-Én...Csak meg akartam felelni...Beilleszkedni...-Sóhajtottam.-Erre meg...Totál más ember lettem és...Kifordultam önmagamból...

-Ugyan...Kinek akartál megfelelni?!Az az ember nem igazi barát, akinek meg kell felelni...Hogy másnak kell lenned mellette...Ez hülyeség!-Simogatta meg a hátam.

-Köszi...-Mosolyogtam rá.-Rég lelkiztem ennyire...Nem igen nyíltam még meg senkinek...

-Hát...Rám számíthatsz!-Mosolygott rám.-Bármikor...

-Köszi...-Mosolyodtam el, majd felálltam.-Öhm...Nncs kedved lemenni a partra?...First Beach-re...

-Oké...-Bólintott.-Vagyos...Egyedül?-Kérdezte, mire én felnevettem.

-Jaaj velem te bolond!-Böktem oldalba, mire elmosolyodott, mi meg elindultunk...

Az én kocsimmal mentünk.És alig húsz perc múlva már oda is értünk...

-Na...Itt is rég voltam!-Csuktam be a kocsiajtót magam után, majd egy gombnyomással bezártam...

Embry-vel elindultunk a víz felé...

-Nem szoktál...Csak úgy sétálgatni, vagy ilyenek?-Kérdezte rám pillantva.

-Nem igazán...-Vontam vállat.-Nincs időm...És...Egyedül meg nem élvezem.Néha...A kutyámat, Chico-t szoktam elvinni sétálni...De az is max 20 perc...Ő inkább...Táskában utazik.-Mosolyodtam el.

-Milyen fajta?-Érdeklődött.

-Csivava...De nem a kényes fajta!-Tettem hozzá.-Nagyaon aranyos...És...Nem olyan mint a plázapicsáké...

-Oké-oké...Megértettem!-Emelte fel a kezeit.

-Jaj...Ne haragudj...-Sóhajtottam.

-Amúgy...Ilyenkor, mármint amikor nem a suliban vagy...Tök más vagy...Olyan...Valódi...-Mosolygott rám félénken.

-Valódi...-Ízlelgettem a szót.-Igen...tényleg úgy érzem magam.-Vontam vállat.-A suliban...Folyton arra törekszem, hogy...Elfogadjanak, kedveljenek.És...Totál elfelejtem azt, aki, ami valójában vagyok...-Bólintottam.

-Nem azért mondtam, hogy bántsalak...Csak...Tényleg olyan...Jó ilyenkor veled!-Vont vállat.

-Veled is...-Mosolyogtam rá óvatosan.-Tényleg jobban érzem magam, mint a hétköznapokban...Olyan...Felszabadult és boldog vagyok...Pedig...A csöpögős filmekben a szakítások után a lányok fagyival tömik magukat, miközben a kanapén ülnek a TV előtt és sírnak...-Húztam el a számat.-Velem viszont...Csodákat tett!-Kuncogtam.

-Örülök ennek...-Mondta kedvesen.

-Én is...-Pillantottam rá.Tekintetünk találkozott, én meg egy idő után már nem tudtam állni forró pillantását, így lesütöttem a szemem és az óceánt kezdtem el kémlelni...

-Tényleg jót tett veled...-Kuncogott mellettem.

-Jaj fogd be!-Vágtam hasba mosolyogva.

-És...amúgy...Mit szeretsz csinálni még a táncon kívül?-Kérdezte még mindig széles mosollyal.

-Hát...Szeretek filmeket nézni, olvasni, zenét hallgatni...Néha...Gitározom és...Énekelek is...Habár...Ezt alig tudják rólam.-Feleltem.-Na és Te?!

-Hát...Szörfözök, a haverokkal vagyok...Álltalában ennyi.Jah és én szoktam szervezni a...tábortüzes partykat.-Mondta.

-Huh...Az...Milyen?-Kérdeztem.

-Hát...Mi, Quilute-ok...Álltalában így szórakozunk.Csinálunk egy hattalmas tábortüzet itt, az óceánparton, letelepedünk köré, éneklünk, iszunk, eszünk, beszélgetünk...Vagis...Ezt az ősök csináltál...-Kuncogott.-Mostanára már...A tábortűz marad, de a többi...Hát...Lecseréltük...Kihozunk kaját, piát, naná alkoholt is...Hangfalakat, erősítőt...Szól a zene, táncolunk, piálunk, kajálunk...Beszélgetünk meg ilyenek...Tök jó.-Vont vállat.

-Azta...Az tök jó lehet!-Bólogattam.

-Hé...Öhm...Most szombaton is lesz egy...Eljössz?-Kérdezett rá félénken.-Megismered a barátaimat, ők is téged és...Bulizunk...

-Hmm...Remekül hangzik...-Bólintottam.-Oké, legyen...

Addig csak két nap...Talán kibírom...

-Érted megyek majd hétre.Oké?-Mosolygott rám.

-Oké.-Feleltem mosolyogva.

Elképesztő, hogy ilyet mondok, de kimondom: Nagyon megkedveltem Embry-t...Talán még annál is jobban...Annyira aranyos, megértő és...Nem utolsó sorban eszméletlenül helyes srác...

-Öhm...Ideje lenne haza mennem.-Néztem a telefonom kijelzőjére, ami fél hatot mutatott.

-Elkísérlek a kocsidig.-Mosolygott rám, majd elindultunk visszafelé.A kocsinál még megdumáltuk pontosan a dolgot, elbúcsúztunk és külön váltunk...

4.Fejezet: A tánc talán segít

Haza értem és egyből a szobámba mentem...

A tánc!Igen...Az tuti lenyugtatna...És egyébként is próbálnom kell.

Kivettem a Converse táskámat a szekrényből és bepakoltam a cuccokat.

Spicc cipő, az edzős tunikám, legging, térd védő, boka védő, törölköző.

Aztán lementem a konyhába, hogy két fél literes, hűtött ásványvizet a tatyimba dobva elmennyek...

Beültem a kocsiba és a suli felé mentem megint...

A parkolóban kiszálltam és a portásnak mondtam, hogy a tánctermet lefoglalom egy időre...

Aztán bementem.Gyorsan átöltöztem az öltözőben, majd a CD-met betettem a lejátszóba...

-Melyik számot, melyik számot...-Találgattam.

Aztán végül Samantha Jade-től a Step Up! című számot választottam és táncolni kezdtem...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

Már éppen haza indultam amikor megláttam Beth kocsiját a parkolóban...Nem haza ment?!

Aztán a lábam életre kelt...Bementem a suliba és tudtam hol találom Őt meg: Táncterem.

És ez így is volt...Zene szűrődött ki, én meg a nyitott ajtóban megálltam és néztem ahogy az a szépség táncol...Elképesztő volt...

Aztán a szám véget ért és jött a következő, amit én is ismertem...Pussycat Dolls - Buttons.

Aztán hrtelen csak úgy abba hagyta a táncot és lefeküdt a földre...Szaporán vette a levegőt és az izzadság szinte folyt róla...Nem gondoltam volna, hogy a tánc ennyire megerőltető...

Hirtelen felült és rám kapta a tekintetét...

***

BETH SZEMSZÖGE

Aztán a Buttons vége felé lerogytam a földre...Ez sem jó...Nem tudok lenyugodni...

ztán éreztem, hogy nem vagyok egyedül és tekintetemet az ajtóra kaptam...Embry állt ott.

-Te...Mit...Keresel itt?-Tápászkodtam fel lihegve.-Leskelődsz?-MEntem oda a padhoz, majd kibontottam a vizem és ittam egy nagy kortyot.

-Nem...Csak...Meghallottam a zenét és...Ide jöttem...És...Itt vagyok.Csak...Néztem, hogy táncolsz...Eszméletlenül tehetséges vagy.-Mosolygott rám.

-Tudom.-Mosolyogtam vissza.-Már mondták...Nem is tudom hányszor.-Megvontam a vállam, majd elővettem a törölközőmet, hogy egy kicsikét leszedjek az izzadságból.

-Öhm...Mi történt ma?Mármint...Miért rohantál úgy el?-Ült le a padra.

-Magánügy.-Dobtam le a törcsit a földre.

-Aha, szóval Tyler...-Mondta.

Rá kaptam a tekintetemet...Nincs rá szükségem, hogy Ő is felhúzzon...

-Nézd...Hadd legyen az én dolgom.Nem kell, hogy Te is felhúzz.Már épp eleget kaptam mára.-Vetettem oda.-És ha most nem haragszol...Gyakorolnék.-Intettem az ajtó felé.

-Na...Hadd legyek közönség.-Fonta keresztbe a karjait.

-Nem előadáson vagyunk és...Szégyellős vagyok.-Kacsintottam rá majd vissza mentem a hifihez.-Tűnés...

-És akkor fellépésen, hogy táncolsz?-Erősködött.

-Embry...Kérlek...Rohadtul nincs arra szükségem, hogy te is felhúzz.Elég bajom van.Nem kell még ez is.-Mondtam.-Ha nem táncolsz akkor nincs keresni valód a táncteremben!

-Na...Akkor táncolok.-Állt fel.-Taníts meg...Fogadjunk, hogy az emeléseket jobban tudom majd megcsinálni, mint eddig bármely partnered!-Mondta.

-Szóval...Tanítsalak meg?!-Fordultam felé.-Nem...Lehetetlen, hogy a próbákon kívül tanítást is vállaljak.

-Akkor...Csak az emeléseket és...Ha jól mennek...-Vont vállat.

-Oké...Kapj el!-Mondtam majd felé futottam, aztán ugrottam...Derekamnál fogva elkapott és felemelt...Nekem pedig a szavam is elállt.Aztán a karjaiba kapott.

-Honnan...-Hebegtem.

Ekkor valaki a torkát köszörülte az ajtóból...Oda fordultam és...

-Tyler...-Suttogtam.Egyből kipattantam Embry karjai közül.-Hogy kerülsz ide?!

-Voltam nálatok...Travis mondta, hogy itt vagy...De...Látom van társaságod.-Pillantott Embry-re.

-Csak...Emeléseket mutatok neki.-Mondtam.

-Aha...Hát persze.-Vont vállat, majd megfordult és elindult.

-Ty, kérlek!-Mentem utána, majd becsuktam a táncterem ajtaját...-Ne csináld már ezt!Csak emeléseket mutatok neki!-Ragadtam meg a karját.

-Aha...Ő meg ölbe emeléseket?!-Horkantott.-Szánalmas...

-Szóval...Szánalmas.-Engedtem el a karját.-Szánalmas az, hogy táncolok, szánalmas, hogy minden energiámat bele adom ebbe...Csak hogy megfeleljek...Igazad van...Szánalmas!-Mondtam, majd megfordultam és elindultam vissza felé.

-Beth...Nem úgy értettem!-Ragadta meg a karomat, majd maga felé fordított.

-Mégis...Akkor hogy értetted?!?!-Kiáltottam rá.-A szánalmas nem kétértelmű!Ezt nem lehet másképp érteni, Tyler.Ahogy ezt sem: VÉGE.

-Mi van?!-Lépett hátrébb.-Vége?!Mármint...Szakítunk?!-Hüledezett.

-Pontosan!-Vágtam rá.-Szia!-Mondtam, majd bementem a táncterembe és bezártam az ajtót...

Lerogytam a földre, lábaimat felhúztam és ráhajtottam a fejemet.

Istenem...Mit tettem...

-Beth...-Hallottam meg Embry aggódó hangját előttem.Majd leült mellém...-Sajnálom...

-Ne tedd.-Emeltem fel a fejem, majd letöröltem a könnyeimet.-Ennek így kellett lennie.-Álltam fel.-Ha nem baj...Én most...Megyek...-Indultam a táskámhoz.Bepkoltam a cuccaimat.-Megyek...Átöltözöm.-Mentem be az öltözőbe.

Aztán néhány perc múlva már az utcai ruhámban mentem vissza.A piszkos ruhákat bele dobtam a tatyimba, majd becipzároztam azt és felkaptam a vállamra.

-Valamivel jobban vagy?-Kérdezte Embry óvatosan.

-Nem.-Ráztam meg a fejem.-De...Mindegy!

-Nem, nem mindegy!-Fogta meg a kezem.-Nem jó ha...Elfolytod magadban az érzéseket.

-Óh...Ha nem ezt tenném holnapután éjfélig ülhetnénk itt...-Mosolyogtam.

-Én ráérek.-Húzott le maga mellé a padra.

-Hát jó...-Sóhajtottam.