5.Fejezet: Egy barát

Elmeséltem neki mindent, hogy az anyám lelépett, apám a haverjaival meg a munkájával van elfoglalva, hogy Penny az egyetlen barátnőm és, hogy Ty miatt fogadtak be itt...

-Sajnálom, hogy ezeken kellett átmenned...-Mosolygott rám.

-Én...Csak meg akartam felelni...Beilleszkedni...-Sóhajtottam.-Erre meg...Totál más ember lettem és...Kifordultam önmagamból...

-Ugyan...Kinek akartál megfelelni?!Az az ember nem igazi barát, akinek meg kell felelni...Hogy másnak kell lenned mellette...Ez hülyeség!-Simogatta meg a hátam.

-Köszi...-Mosolyogtam rá.-Rég lelkiztem ennyire...Nem igen nyíltam még meg senkinek...

-Hát...Rám számíthatsz!-Mosolygott rám.-Bármikor...

-Köszi...-Mosolyodtam el, majd felálltam.-Öhm...Nncs kedved lemenni a partra?...First Beach-re...

-Oké...-Bólintott.-Vagyos...Egyedül?-Kérdezte, mire én felnevettem.

-Jaaj velem te bolond!-Böktem oldalba, mire elmosolyodott, mi meg elindultunk...

Az én kocsimmal mentünk.És alig húsz perc múlva már oda is értünk...

-Na...Itt is rég voltam!-Csuktam be a kocsiajtót magam után, majd egy gombnyomással bezártam...

Embry-vel elindultunk a víz felé...

-Nem szoktál...Csak úgy sétálgatni, vagy ilyenek?-Kérdezte rám pillantva.

-Nem igazán...-Vontam vállat.-Nincs időm...És...Egyedül meg nem élvezem.Néha...A kutyámat, Chico-t szoktam elvinni sétálni...De az is max 20 perc...Ő inkább...Táskában utazik.-Mosolyodtam el.

-Milyen fajta?-Érdeklődött.

-Csivava...De nem a kényes fajta!-Tettem hozzá.-Nagyaon aranyos...És...Nem olyan mint a plázapicsáké...

-Oké-oké...Megértettem!-Emelte fel a kezeit.

-Jaj...Ne haragudj...-Sóhajtottam.

-Amúgy...Ilyenkor, mármint amikor nem a suliban vagy...Tök más vagy...Olyan...Valódi...-Mosolygott rám félénken.

-Valódi...-Ízlelgettem a szót.-Igen...tényleg úgy érzem magam.-Vontam vállat.-A suliban...Folyton arra törekszem, hogy...Elfogadjanak, kedveljenek.És...Totál elfelejtem azt, aki, ami valójában vagyok...-Bólintottam.

-Nem azért mondtam, hogy bántsalak...Csak...Tényleg olyan...Jó ilyenkor veled!-Vont vállat.

-Veled is...-Mosolyogtam rá óvatosan.-Tényleg jobban érzem magam, mint a hétköznapokban...Olyan...Felszabadult és boldog vagyok...Pedig...A csöpögős filmekben a szakítások után a lányok fagyival tömik magukat, miközben a kanapén ülnek a TV előtt és sírnak...-Húztam el a számat.-Velem viszont...Csodákat tett!-Kuncogtam.

-Örülök ennek...-Mondta kedvesen.

-Én is...-Pillantottam rá.Tekintetünk találkozott, én meg egy idő után már nem tudtam állni forró pillantását, így lesütöttem a szemem és az óceánt kezdtem el kémlelni...

-Tényleg jót tett veled...-Kuncogott mellettem.

-Jaj fogd be!-Vágtam hasba mosolyogva.

-És...amúgy...Mit szeretsz csinálni még a táncon kívül?-Kérdezte még mindig széles mosollyal.

-Hát...Szeretek filmeket nézni, olvasni, zenét hallgatni...Néha...Gitározom és...Énekelek is...Habár...Ezt alig tudják rólam.-Feleltem.-Na és Te?!

-Hát...Szörfözök, a haverokkal vagyok...Álltalában ennyi.Jah és én szoktam szervezni a...tábortüzes partykat.-Mondta.

-Huh...Az...Milyen?-Kérdeztem.

-Hát...Mi, Quilute-ok...Álltalában így szórakozunk.Csinálunk egy hattalmas tábortüzet itt, az óceánparton, letelepedünk köré, éneklünk, iszunk, eszünk, beszélgetünk...Vagis...Ezt az ősök csináltál...-Kuncogott.-Mostanára már...A tábortűz marad, de a többi...Hát...Lecseréltük...Kihozunk kaját, piát, naná alkoholt is...Hangfalakat, erősítőt...Szól a zene, táncolunk, piálunk, kajálunk...Beszélgetünk meg ilyenek...Tök jó.-Vont vállat.

-Azta...Az tök jó lehet!-Bólogattam.

-Hé...Öhm...Most szombaton is lesz egy...Eljössz?-Kérdezett rá félénken.-Megismered a barátaimat, ők is téged és...Bulizunk...

-Hmm...Remekül hangzik...-Bólintottam.-Oké, legyen...

Addig csak két nap...Talán kibírom...

-Érted megyek majd hétre.Oké?-Mosolygott rám.

-Oké.-Feleltem mosolyogva.

Elképesztő, hogy ilyet mondok, de kimondom: Nagyon megkedveltem Embry-t...Talán még annál is jobban...Annyira aranyos, megértő és...Nem utolsó sorban eszméletlenül helyes srác...

-Öhm...Ideje lenne haza mennem.-Néztem a telefonom kijelzőjére, ami fél hatot mutatott.

-Elkísérlek a kocsidig.-Mosolygott rám, majd elindultunk visszafelé.A kocsinál még megdumáltuk pontosan a dolgot, elbúcsúztunk és külön váltunk...

4.Fejezet: A tánc talán segít

Haza értem és egyből a szobámba mentem...

A tánc!Igen...Az tuti lenyugtatna...És egyébként is próbálnom kell.

Kivettem a Converse táskámat a szekrényből és bepakoltam a cuccokat.

Spicc cipő, az edzős tunikám, legging, térd védő, boka védő, törölköző.

Aztán lementem a konyhába, hogy két fél literes, hűtött ásványvizet a tatyimba dobva elmennyek...

Beültem a kocsiba és a suli felé mentem megint...

A parkolóban kiszálltam és a portásnak mondtam, hogy a tánctermet lefoglalom egy időre...

Aztán bementem.Gyorsan átöltöztem az öltözőben, majd a CD-met betettem a lejátszóba...

-Melyik számot, melyik számot...-Találgattam.

Aztán végül Samantha Jade-től a Step Up! című számot választottam és táncolni kezdtem...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

Már éppen haza indultam amikor megláttam Beth kocsiját a parkolóban...Nem haza ment?!

Aztán a lábam életre kelt...Bementem a suliba és tudtam hol találom Őt meg: Táncterem.

És ez így is volt...Zene szűrődött ki, én meg a nyitott ajtóban megálltam és néztem ahogy az a szépség táncol...Elképesztő volt...

Aztán a szám véget ért és jött a következő, amit én is ismertem...Pussycat Dolls - Buttons.

Aztán hrtelen csak úgy abba hagyta a táncot és lefeküdt a földre...Szaporán vette a levegőt és az izzadság szinte folyt róla...Nem gondoltam volna, hogy a tánc ennyire megerőltető...

Hirtelen felült és rám kapta a tekintetét...

***

BETH SZEMSZÖGE

Aztán a Buttons vége felé lerogytam a földre...Ez sem jó...Nem tudok lenyugodni...

ztán éreztem, hogy nem vagyok egyedül és tekintetemet az ajtóra kaptam...Embry állt ott.

-Te...Mit...Keresel itt?-Tápászkodtam fel lihegve.-Leskelődsz?-MEntem oda a padhoz, majd kibontottam a vizem és ittam egy nagy kortyot.

-Nem...Csak...Meghallottam a zenét és...Ide jöttem...És...Itt vagyok.Csak...Néztem, hogy táncolsz...Eszméletlenül tehetséges vagy.-Mosolygott rám.

-Tudom.-Mosolyogtam vissza.-Már mondták...Nem is tudom hányszor.-Megvontam a vállam, majd elővettem a törölközőmet, hogy egy kicsikét leszedjek az izzadságból.

-Öhm...Mi történt ma?Mármint...Miért rohantál úgy el?-Ült le a padra.

-Magánügy.-Dobtam le a törcsit a földre.

-Aha, szóval Tyler...-Mondta.

Rá kaptam a tekintetemet...Nincs rá szükségem, hogy Ő is felhúzzon...

-Nézd...Hadd legyen az én dolgom.Nem kell, hogy Te is felhúzz.Már épp eleget kaptam mára.-Vetettem oda.-És ha most nem haragszol...Gyakorolnék.-Intettem az ajtó felé.

-Na...Hadd legyek közönség.-Fonta keresztbe a karjait.

-Nem előadáson vagyunk és...Szégyellős vagyok.-Kacsintottam rá majd vissza mentem a hifihez.-Tűnés...

-És akkor fellépésen, hogy táncolsz?-Erősködött.

-Embry...Kérlek...Rohadtul nincs arra szükségem, hogy te is felhúzz.Elég bajom van.Nem kell még ez is.-Mondtam.-Ha nem táncolsz akkor nincs keresni valód a táncteremben!

-Na...Akkor táncolok.-Állt fel.-Taníts meg...Fogadjunk, hogy az emeléseket jobban tudom majd megcsinálni, mint eddig bármely partnered!-Mondta.

-Szóval...Tanítsalak meg?!-Fordultam felé.-Nem...Lehetetlen, hogy a próbákon kívül tanítást is vállaljak.

-Akkor...Csak az emeléseket és...Ha jól mennek...-Vont vállat.

-Oké...Kapj el!-Mondtam majd felé futottam, aztán ugrottam...Derekamnál fogva elkapott és felemelt...Nekem pedig a szavam is elállt.Aztán a karjaiba kapott.

-Honnan...-Hebegtem.

Ekkor valaki a torkát köszörülte az ajtóból...Oda fordultam és...

-Tyler...-Suttogtam.Egyből kipattantam Embry karjai közül.-Hogy kerülsz ide?!

-Voltam nálatok...Travis mondta, hogy itt vagy...De...Látom van társaságod.-Pillantott Embry-re.

-Csak...Emeléseket mutatok neki.-Mondtam.

-Aha...Hát persze.-Vont vállat, majd megfordult és elindult.

-Ty, kérlek!-Mentem utána, majd becsuktam a táncterem ajtaját...-Ne csináld már ezt!Csak emeléseket mutatok neki!-Ragadtam meg a karját.

-Aha...Ő meg ölbe emeléseket?!-Horkantott.-Szánalmas...

-Szóval...Szánalmas.-Engedtem el a karját.-Szánalmas az, hogy táncolok, szánalmas, hogy minden energiámat bele adom ebbe...Csak hogy megfeleljek...Igazad van...Szánalmas!-Mondtam, majd megfordultam és elindultam vissza felé.

-Beth...Nem úgy értettem!-Ragadta meg a karomat, majd maga felé fordított.

-Mégis...Akkor hogy értetted?!?!-Kiáltottam rá.-A szánalmas nem kétértelmű!Ezt nem lehet másképp érteni, Tyler.Ahogy ezt sem: VÉGE.

-Mi van?!-Lépett hátrébb.-Vége?!Mármint...Szakítunk?!-Hüledezett.

-Pontosan!-Vágtam rá.-Szia!-Mondtam, majd bementem a táncterembe és bezártam az ajtót...

Lerogytam a földre, lábaimat felhúztam és ráhajtottam a fejemet.

Istenem...Mit tettem...

-Beth...-Hallottam meg Embry aggódó hangját előttem.Majd leült mellém...-Sajnálom...

-Ne tedd.-Emeltem fel a fejem, majd letöröltem a könnyeimet.-Ennek így kellett lennie.-Álltam fel.-Ha nem baj...Én most...Megyek...-Indultam a táskámhoz.Bepkoltam a cuccaimat.-Megyek...Átöltözöm.-Mentem be az öltözőbe.

Aztán néhány perc múlva már az utcai ruhámban mentem vissza.A piszkos ruhákat bele dobtam a tatyimba, majd becipzároztam azt és felkaptam a vállamra.

-Valamivel jobban vagy?-Kérdezte Embry óvatosan.

-Nem.-Ráztam meg a fejem.-De...Mindegy!

-Nem, nem mindegy!-Fogta meg a kezem.-Nem jó ha...Elfolytod magadban az érzéseket.

-Óh...Ha nem ezt tenném holnapután éjfélig ülhetnénk itt...-Mosolyogtam.

-Én ráérek.-Húzott le maga mellé a padra.

-Hát jó...-Sóhajtottam.