11.Fejezet: A helyes és a jó út

Aztán csak azt vettem észre, hogy Ty kimegy, az udvarra.Onnan meg az erdőbe...Utána mentem...

De még láttam, hogy Embry sincs ott, ahol volt...Tudtam: Baj van!

-Embry!Hagyd!-Hallottam meg Paul utasító hangját.Rohanni kezdtem...

Berohantam az erdőbe, a hangok irányába...Aztán megpillantottam őket.Ty és Embry verekedni akartak.

-Fiúk!Elég legyen!-Szóltam rájuk.-Hagyjátok abba azonnal!

Embry, Ty és a többek is rám pillantottak...

-Menny vissza a bulira, Beth...-Mondta Ty.-Ezt elintézem én.

-Nem fog senki elintézni, semmit!-Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.-Vagy visszamegyünk mind a buliba, vagy haza...Tök mindegy!Viselkedjetek már felnőtt módjára!Komolyan mondom...Olyanok vagytok, mint az ovisok!

Mindannyian elképedve bámultak rám...

-Még nem hallottalak, láttalak ilyennek...Beth...-Nyelt nagyot Paul.

Dühös tekintettel rá pillantottam...

-Oké, kussolok.-Emelte fel a kezeit.

-Nincs más dolgotok, mint itt balhézni?!-Kérdeztem dühösen.-Kösz...Elrontottátok ezt a kibaszott estémet is...Igazán rendes tőletek!-Mondtam, majd megfordulva mentem vissza a suliba...

-Beth...Kicsim...Várj...-Hallottam meg Ty hangját, majd ő is elindult utánam...

***

EMBRY SZEMSZÖGE

-Ezt vesztetted, haver...-Szólalt meg mellettem Paul.

-Kussolj...-Morogtam, majd arcomat kezeimbe temettem.Az volt a legrosszabb, hogy tudtam...Igaza van.Elvesztettem Őt...

-Bocs...-Sóhajtott.

Felálltam...

-Megyek...Sétálok egyet.Szeretnék...Egyedül lenni egy kicsit.-Mondtam, majd két bokor között átvágva elindultam be az erdőbe...

***

BETH SZEMSZÖGE

Csalódottan huppantam le Penny mellé.

-Na...Mi az?Hova tűntél?-Kérdezte barátnőm.

-Ha nem megyek Ty után...Embry, vagy ő már lapos lenne...-Motyogtam.-Verekedni készültek...Miattam...

-Oh...-Motyogta Penny.-Ez szomorú...És most?Hol vannak?

-Embry és a többi Quilute srác kint maradtak vele...Gondolom...Lenyugtatják, vagy valami...Ty pedig visszajött velem...Ott van valahol a haverjaival.-Böktem a tömeg felé.

***

Már kezdtek fogyni az emberek, már késő volt...Hajnali kettő...Alig egy-két pár lassúzott a parketten, még egy-két emberke bágyadtan beszélgetett a helyén ülve...

A folyosókon már senki nem volt...

Unottan elindultam a folyosóra, a tornaterem szertár felé...Csak egyedül akartam lenni...

Benyitottam...Bent sötét volt.De aztán a hold bevilágított az ablakon...

Becsuktam magam mögött a nagy ajtót és oda mentem a hatalmas, vastag tornász-szőnyeghez...Rá heveredtem...

-Embry...-Sóhajtottam.-És Tyler...-Fűztem hozzá.-Két út, ami között...Muszáj választanom...-Suttogtam.-De melyik a helyes...És melyik a jó?!

Aztán halkan nyílt az ajtó...Elhallgattam, de nem mozdultam...

Az a valaki, aki bejött elindult hátra, ahol én voltam...

-Hahó...Van itt valaki?!-Hallottam meg az Ő hangját...Embry-ét...

-Embry...-Ültem fel hirtelen.Láttam a körvonalait.

-Beth?!-Kérdezte, majd oda lépett a szőnyeghez.

-Igen...-Feleltem halkan, majd odébb mentem, hogy leüljön mellém...-Mit keresel itt?-Kérdeztem rá pillantva.

-Egyedül akartam lenni...-Vont vállat.

-Akkor...Nem is za...-Akartam felállni, de visszahúzott maga mellé...

-Nem zavarsz!-Mondta gyorsan.-Sőt...Jobb is, hogy itt vagy...Mert...Szeretnék mondani neked...va...-Közbe vágtam.Biztos voltam egy dologban.Tudtam már, hogy melyik utat kell választanom.Hogy melyik a helyes és melyik a jó út.

-Embry!-Mint mondtam...Közbe vágtam.-Szeretlek!

-Te...Tessék?!-Kérdezte meglepetten.-Mit...Mit mondtál?!

-Szeretlek...Szeretlek, Embry Call...-Suttogtam.

-Igazából...Én is ezt akartam neked mondani...-Mondta.Éreztem a hangján, hogy mosolyog.-Őrülten...Szerelmes vagyok beléd, Beth...

-Szeretlek...-Suttogtam, majd magamhoz öleltem.

Aztán már csak azt éreztem, hogy a szája az enyémen van...Megcsókolt...Éreztem, hogy erre vártam egész életemben...Ő volt a másik felem...

10.Fejezet: Változó

Az üres, lezárt folyosón mentem az irodába, hogy a táskából kivegyem a cuccokat, amikor léptek zaját hallottam meg magam mögött.Hátra pillantottam, de meg is bántam...Tyler volt az.

Megszaporáztam a lépteimet, befordultam jobbra, majd a folyosó végén bementem az irodába, Ty meg utánam.

Oké, bevallom...Még éreztem iránta valamit...Nem is tudom mit...Szerelmet, szeretetet talán...

-Mit akarsz?-Kérdeztem, miközben a táskából kipakoltam a fekete, bőr fotelbe.

-Beszélni.Normálisan.-Felelte kedves hangsúllyal.Felé fordultam...

-Mi ütött beléd?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem tudok nélküled élni...Beth...-Suttogta.

-Nekem...Nekem is...Hiányzol.-Ültem fel az asztalra.

-Szeretlek...-Lépett elém, majd végig simított a combomon, a derekamnál fogva közelebb húzott magához és megcsókolt...

-Beth!Peny mon...-Azonnal szétrebbentünk Tyler-rel, ahogy benyitottak...És persze ki más nyitna be, ha nem Embry Call személyesen?!

-Embry...-Ugrottam le az asztalról.

Ugyanekkor szólalt meg Ty is: -Call!Nem tudsz kopogni?!

-Öhm...Bocs...-Suttogta, de csak rám bámult.A szívem majd' megszakadt...Aztán megfordult és kiviharzott a szobából...

-Embry!-Siettem utána.Csodálkoztam, hogy Tyler nem tartott vissza...-Embry, várj!-Beértem és megragadtam a karját.

-Látom...Újra összejöttetek.-Mosolyodott el keserűen.-Gratulálok...

-Ne csináld ezt, kérlek...-Mondtam.-Nem akarlak szenvedni látni.-Mosolyogtam rá.

-Még hogy én ne csináljam...-Sóhajtott.-Játszottál velem...Igaza volt mindenkinek!Csak szórakoztál!Hézagpótlék voltam...Ennyi...Elfogadom.Vége.-Vont vállt.

-Hézagpótlék?!-Kiáltottam fel.-Embry...Az egyik legjobb barátom vagy!Nem akarlak...Nem bírlak elveszíteni.-Ráztam meg a fejem.

-Még is sikerült...-Vont vállat.-Elveszítettél.-Mondta, majd megfordult és elindult...

-Embry!Könyörgöm...Ne...-A torkomat a sírás fojtogatta.-Nem mehetsz el!A legjobb barátom vagy...Nem hagyhatsz el...

-Hát épp ez az!Csak a barátod vagyok!-Kiáltott fel fájdalmasan.-Én több akarok lenni!Szeretlek, Beth...Teljes szívemből, őszintén szeretlek Elisabeth Smith!-Fogta két keze közé az arcom.-Szeretlek...-Suttogta, majd közeledni kezdtek az ajkai az enyémhez...

-Ne!-Toltam el magamtól.-Kérlek...Könyörögve kérlek...-Nyeltem nagyot.-Ne állíts választás elé...Mert én hűséges vagyok a szerelmemhez...És Tyler-t fogom választani.-Néztem a szemébe.-Te...Te csak a barátom vagy.Egy nagyon kedves barátom.Nem több.Sajnálom...-Megfordultam és vissza mentem az irodába.

-Bocs...-Pillantottam egy halvány mosollyal Tyler-re, majd becsuktam az ajtót.-Át kell öltöznöm...-Mentem a fotelhez.

-Nem baj, ha...-Kezdett bele.

-Nem, maradj csak.-Vágtam a szavába, majd levettem a felsőmet.

-De rég...Láttalak így...-Nyelt nagyot.

Rá mosolyogtam...-Rég...-Bólintottam.-Ott alszol ma nálunk?-Kérdeztem egy kacér mosoly kíséretében.

-Ott aludjak?-Lépett mögém, majd hátulról magához ölelt.

-Aha...-Bólintottam, majd megcsókoltam, elléptem tőle és levettem a nadrágomat.

Aztán jött a ruha...

A fekete Cavalli darab pont jó volt.A cipőmet és a fekete gyűrűt hagytam magamon, még egy karkötőt vettem fel és a parfümömből fújkáltam magamra.

Aztán indulásra készen kiléptünk Tyler-rel az irodából.

***

Este hat óra van.Minden simán megy, rengeteg vendég van, fogy az étel, jó a rendszer.

-Penny!-Léptem barátnőm mellé.-Látom te is átöltöztél.Pillantottam a fekete Dolce&Gabana ruhájára.-Csini vagy!

-Köszi...Te is.-Bökött oldalba mosolyogva.-Látom ám, hogy szemezgettek Ty-jal...-Mosolygott rám kedvesen.-Kibékültetek?

-Háát...Igen...-Pirultam el.-Szent a béke, szeretjük egymást...Ma...Ott alszik nálam és...Ennyi.-Mosolyogtam vissza.

-Ungi-bungi?!Kuncogott.

-Penny!-Pirítottam rá.-Hé...-Aztán már vele együtt nevettem.

-És...Akkor Embry-vel mi lesz?-Kérdezte, mire elkomorodtam.

-Összevesztünk.Szerelmet vallott nekem, meg akart csókolni én meg...-Haraptam el a mondat végét szomorúan.

-Hagytad?Csókolóztatok?-Csillant fel a szeme.

-Nem!Dehogy, te bolond!Ha pasim van, nem fogok egy másikkal smárolni...Legyen az George Bush, Michael Jackson, vagy akárki...Nem!-Ráztam meg a fejem.

-Oké...Oké...-Sóhajtott.-Értem én...

És ekkor jelent meg az aula boltívénél az emlegetett szamár, Embry Call...

9.Fejezet: Készülődés

Nálunk voltunk.Penny nálam aludt.Az esti ruháinkat beletettük egy leopárd mintás, nagy táskába, hogy estére majd átöltözzünk.
Reggel elég korán, hatkor keltünk, hogy készülődjünk...
Penny egy leopárd mintás szoknyát, fekete felsőt és leopárdos cipőt vett fel.
Én megy egy fekete cicanadrágot és egy csinos blúzt fekete cipővel.
Még egy, két kiegészítő, a hajvasalót és a fontosabb sminkes cuccokat a táskába és indultunk a suliba.
***
Kiszálltunk a suli parkolójában, ahol már sok kocsi állt és bementünk az épületbe.
-Lányok!-Jött elénk az igazgatónő.-Nagyon szép munkát végeztetek tegnap!És látom...Készen álltok a munkára.-Pillantott végig rajtunk.
-Igen, gazgatónő...Csak még lepakolunk...-Mondta Penny.-Aztán munkába is állunk.
-Rendben, rendben!-Bólogatott.-A cuccaitokat lepakolhatjátok az irodámban.
-Rendben, köszönjük.-Bólintottam, majd elmentünk, lepakoltunk aztán felkerestük az igazgatónőt ismét.
-Nos...Itt a programfüzet...-Adott át nekünk két lapot.-Beth!Téged a táncteremhez osztalak be, rendben?Ott te jobban...El tudod igazítani a vendégeket.-Mosolygott rám.
-Oké...Persze...-Bólintottam.-Majd találkozunk Penny.-Intettem a barátnőmnek, majd a tánctermek felé vettem az irányt.Azaz a "Művészeti-Szárnyba".
Megálltam az ajtónál...Alig egy perc múlva jöttek is az első vendégek...Három ember volt, két férfi és egy nő.Különösen hófehér bőrük, és karmazsin vörös íriszük volt...Elcsodálkoztam rendesen...
-Jó reggelt kívánok!A nevem Elisabeth Smith.Az iskola tánckarának vezető, éltáncosa vagyok.-Mutatkoztam be.
-Jó reggelt!-Mosolygott rám az idősebbik férfi.-Alaric McPhill vagyok a State High Művészeti Iskolából.Ők pedig a két munkatársam Julia Meggies és Joshua Fredrem.
-Szóval te vagy, Elisabeth...-Szólalt meg mosolyogva a nő.-Sokat hallottunk már rólad...És persze csak jót.
-Akkor megnyugodtam...-Mosolyogtam továbbra is, majd bementünk a terembe.
-Mondd...Mit kell tudnunk a tánc teremről?-Kérdezte Joshua.
-Nos...A legjobb minőségű laminált fából készült...12x6méteres.-Mondtam.
-És...Te mennyi időt szoktál itt tölteni?-Kérdezte a nő mosolyogva.
-Hát...Ez változó.De álltalában 3-4 órát is eltöltök itt.-Feleltem.
-Hm...Az szép.-Bólogatott Joshua.
-Beth az igaz...-Jött be Embry, de mikor meglátta a három vendégemet azonnal megtorpant.Kezei remegni kezdtek...-Beth...Ide...de tudnál jönni egy percre?!Beszélnünk kell...Négy szem közt.-Pillantott a mellettem állókra.
-Igen, persze...-Bólintottam lassan.-Elnézést...-Siettem el a vendégek mellett, majd kimentünk Embry-vel.
-Nem maradhatsz itt velük.-Mondta szigorúan, majd bekukucskált a terembe.
-Tessék?!Miért nem?!-Vontam fel a szemöldököm.
-Mert...Veszélyes...-Motyogta.
-Veszélyes...-Horkantottam.-Embry.Ezek a State High Művészeti sulitól jöttek.Ahova én is tovább akarok menni.Ez életem lehetősége.Nem fogom elszalasztani, mert veszélyes.-Mondtam.-És most ha megengeded...-Léptem el mellette, de megragadta a karom.
-Kérlek, Beth...-Nézett a szemembe.-A kedvemért...Könyörgöm...
Szó nélkül kitéptem a karom a szorításából, majd visszamentem a terembe.
Ez az Embry megőrült!Ugyan mi lene veszélyes ebben a három emberben?!
-Elnézést...-Léptem vissza melléjük.-Csak...Ma mindenki...Öhm...Megőrült.
-Mondd csak, Beth...Jól tudjuk, hogy te a mi iskolánkba akarsz tovább tanulni jönni?-Kérdezte Mr.McPhill.
-Igen, uram...Ez minden vágyam.-Bólintottam elpirulva.
-Ó...-Mosolygott Julia.-Most mennünk kell, Beth...-Mondta.
-Remélem...Még találkozunk.-Nyelt nagyot Joshua.
-Igen, én is.-Bólogattam, majd a terem ajtóhoz kísértem őket, kimentek és el is tűntek a tömegben...

***

A délelőtt volt csak az enyém, aztán Ronnie, egy másik táncos vette át a terepet, én meg mentem az aulába...

8.Fejezet: Díszítés

Otthon megebédeltem és átöltöztem.

Felvettem egy egyszerű, mintás pólót, egy térdnadrágot és a Converse, citromsárga tornacsukámat.

Aztán egy pulcsit felkapva rohantam is vissza a suliba.

-Szia!-Köszöntem Penny-nek, mikor odaértem.-Áh látom hoztál segítséget!Szia Vivien, szia Sandra!-Köszöntem a másik két lánynak.-Hello Alex!-És még persze a srácnak.

Aztán befutottak a Quilute-srácok is.

-Sziasztok!-Köszöntünk nekik.

Aztán jött a munkaleosztás...

-Paul!Te Vivien-nel mész, tiétek az egyes, kettes és hármas terem.Szolid, de szép díszítést kérünk.Alex!Te Jake-kel mész.Semmi hülyülés, jó díszítést a négyes, ötös, hatos terembe!Jared!Te pedig Sandra-val mész. Penny!Te pedig kérlek menj a büfébe és írd össze mennyi dolog kell.Embry te pedig velem jössz.-Mondtam.

Mindenki ment a dolgára...

-És...Van már kísérőd?-Kérdezte Embry, miközben a megadott termekhez mentünk.

-Nem, nincs.-Ráztam meg a fejem.-Neked?

-Nekem sincs...Vagyis...Eljönnél velem, Beth?-Állt meg velem szemben.

-Elmennék veled Embry.-Mosolyogtam rá.-De én rendezvényfelelős vagyok, úgyhogy...Ne számíts túl sok táncra velem.-Mondtam, majd benyitottam a terembe...

-Szóval...Mivel akarsz itt díszíteni?-Kérdezte Embry.

-A raktárban találsz krepp-papírt meg hurkapálcát...Csinálunk valamit...-Vontam vállat.

***

Negyed óra múlva már a harmadik krepp-rózsát gyártottam, Embry meg a padokat rendezgette...

Aztán mikor végeztünk ezzel a teremmel mentünk a következőbe.

***

Két óra múlva én és Embry teljesen végeztünk.

Vissza mentünk az aulába.

Sandra és Jared is már ott volt...

-Mi is végeztünk.-Mondtam.

-Már csak a vécét kéne kiaknázni...Nem?!-Kérdezte Sandra.

-Remek ötlet...Fiúké a fiú WC, lányoké pedig a másik.-Mondtam.
elintéztük azt is, így már csak az aula maradt hátra...
-Mire gondoltál, Beth?-Kérdezte Penny.
-Öhm...Mondjuk...A főbejárat felett lehetne egy tábla vagy valami, amire köszöntőt írunk...Mondjuk "Köszöntjük Iskolánk 101. Alapítói Bálján!"-Találgattam.-Vagy valami...Ilyesmi.
-A táblát elvállalom én.-Mondta Penny.-De...Valaki segíthetne...
-Én segítek.-Mondta Jake, majd odaballagott Penny-hez.
-Öhm...Oké.Ez meg van.-Bólintottam.-A rajz-teremben találtok kellékeket.
Penny és Jake elmentek.
-Valakinek el kéne menni a konyhára, hogy műanyag tányérokat, poharakat és evőezközöket szerezzen.
-Mi bevállaljuk.-Mondta Paul és Embry, ők is elmentek...
-Szóval...-Szólalt meg Jared.-Mióta...Vagytok ilyen jóba, Embry-vel?-Kérdezte mosolyogva.
-Öhm...Nemrég...Egy-két hete.-Feleltem.-Miért?
-Hát...Csak gondoltam megkérdem...Ő...Nagyon kedvel...Téged...Sokat emleget...-Vont vállat.-Csodál...
-Csodál?!-Vontam fel a szemöldökömet.-Ezt...Hogy érted?
-Hát...Amikor...Rólad beszél...Akkora csodálattal mond mindent...Imádja, hogy táncolsz...Meg ilyenek.
-Értem...-Feleltem lassan.Ekkor ért vissza Jake és Penny, majd Embry és Paul is befutott.
-A konyhásnénik küldetik ezt mind...-Tette le Paul, majd Embry egy nagy kupacba a tányérokat, poharakat és az evőezközöket.Plusz még egy csomó csomag szalvétát...
-Oké...Most pedig lássunk hozzá az asztal tologatásnak...-Sóhajtottam.
-Egy nagy asztalt ide.-Mutattam az aula végébe.-Itt fog ülni az igazgató és a tanárok.-Aztán két oldalra még egyet-egyet.A titkárság és a konyhások.-Az asztalok a helyükre lettek tolva.
-És most?-Kérdezte Jared.
-A többi asztalt pedig...A diákoknak lesz...A terem szélére, körbe.Hogy legyen hely táncolni is...-Mutattam a bal oldalra.-És már csak a svéd-asztal hiányzik, ami itt lesz.-Mentem az aula másik végébe.
Mindent a helyére tologattunk.Aztán kezdtünk teríteni...
***
-Király...Készen vagyunk!-Sóhajtottam, majd a terem közepére álltunk.
-Srácok!Kész va...-Penny-ben egyből megakadt a szó, ahogy beért a terembe.-Wow...Ez...Király lett!
-A plakátot fiúk...Feltennétek a bejárat fölé?-Kérdeztem, mire Paul és Jake mentek feltenni.-Lehetőleg középre!!!-Kiáltottam utánuk.
-Kész vagyunk...-Rogytam le egy székre, Penny meg mellém.-Végre...

7.Fejezet: A szívesség

Épp irodalomórára tartottam, mikor Penny mellém csapódott.

-Áh hello csajszi!-Mosolygott rám.

-Szia...-Köszöntem halkan.

-Na, mi a baj?-Kérdezte, majd megállt a szekrényénél, hogy kivegye a cuccát.

-Még nem hallottad?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Öhm...Nem...Mit kellett volna?-Zárta vissza a szekrényt.

-Tyler-rel szakítottunk.-Mondtam.-Tegnap.

-Beth...Mindig ez van.-Sóhajtott.-Ez ilyen...Se veled-se nélküled dolog...Meddig akarsz még így játszani?!-Kérdezte.

-Szerinted én ezt élvezem, Penny?!-Kérdeztem.-Nem tudok ellene tenni semmit sem!Vagyis de...És amit tudtam megtettem.

Bementünk a terembe, leültünk egymás mellé hátra.

Bejött a tanárnő, aki egyben az o.főnk is.

-Gyerekek!Figyeljetek egy percre...-Szólt nekünk, mi meg egyből figyeltünk...Hm...A mintaosztály.-Holnap az iskolánk alapítói ünnepséget tart, mivel tudjátok...Holnap lesz 101éve, hogy az iskolánk itt van, Forks-ban.-Mondta.-Úgyhogy...Szeretném, ha holnap kiöltöznétek, mint egy party-ra...Iskolás cuccokat nem kell hoznotok, nem lesz tanítás.Egész napos ünnepély, foglalkozásokkal, bemutatókkal és a bónusz ajándékotok! Holnap elmarad az iskola, mivel ma késő estig itt lehetünk...Estére beterveztünk egy karaoke-parti-t és éjfélkor jön a suli tortája.Szeretettel várunk mindenkit.-Fejezte be.

Aztán az óra folytatódott és máris nap vége lett...

-Te mit veszel fel?-Kérdezte Penny, mikor már a kávézóban ültünk és a szokásos jegeskávénkat iszogattuk.

-Azt az új Roberto Cavally ruhámat...Fekete...És egy Jimmy Choo cipőmet.-Vontam vállat.-És Te?

-Szintén Cavally és még nem tudom milyen cipőt...-Vont vállat.

Aztán az osztályfőnökünk jött be a kávézóba, s felénk vette az irányt.

-Sziasztok lányok!-Köszönt.-Leülhetek?

-Persze.-Csúszott arrébb Penny.

-Szóval...Beth...Veled kéne beszélnem.Mivel holnap lesz ez az est...És te vagy az egyik legjobb diákunk.Penny-vel együtt elvállalnátok a vendéglátói szerepet?Az ide látogató szülőket, vagy akár diákokat körbe vezetni, étellel, itallal, hellyel kínálni...Egy szóval: Rendezvényfelelős.Szóval...Elvállaljátok?

-Igen, persze!-Vágtuk rá egyszerre.

-És a díszítést is.-Mondtam.-És még van egy-két izmos srác akik tudnának nekünk segíteni.-Pillantottam az érkező Paul-ra, Jared-re, Jake-re és Embry-re.

-Jaj lányok!Nagyon köszönöm!Életet mentettetek!-Mosolygott ránk.-Ezért igazgatói és osztályfőnöki dicséretet is kaptok...És persze magatartás, szorgalom ötöst.Sziasztok!-Majd elment...

-Elintéztük, hogy átmenjünk év végén!-Vigyorgott Penny.

-El, bizony!-Álltam fel.-Na megyek...Megfűzöm a srácokat, hogy játszanak lovagosat.-Haza megyek, ledobom a cuccom, aztán jövök vissza díszíteni.Úgy neked is oké?

-Oké.-Bólintott, majd elment...

Én meg oda mentem a srácokhoz.

-Sziasztok!Van egy nagyon-nagyon-nagy hírem!Elintézem, hogy átmenjetek mind év végén, ha segítetek.-Ültem le Embry mellé.

-Mondd, hallgatunk!-Hajolt előre Paul.

-Szóval...Mint azt tudjátok holnap lesz az alapítói bál. És az osztályfőnök megkért engem és Penny-t-a legjobb barátnőmet-, hogy legyünk mi a rendezvényfelelősök.A díszítést is mi intézzük, de itt a baki...Kellene egy-két erős kéz, akik segítenek nekünk.Az osztályfőnöknő azt mondta, hogy számíthatunk igazgatói, osztályfőnöki dicséretre és magatartás, szorgalom ötösre.Szóval...Segítetek?-Kérdeztem.

-Megbeszéltük.-Vágta rá Paul.

-Aha!-Bólogattak a többiek.

-Mikor kezdünk?-Kérdezte Jake.

-Hazamegyünk, megkajálunk, aztán go vissza ide és díszítünk.Ok?!-Álltam fel.

-Oké!-Vágták rá mind a ketten, majd én elköszönve tőlük haza mentem...

6.Fejezet: Az Incidens

-Szia, Beth!-Köszönt rám jókedvűen Embry, mikor a szekrényemnél állva, a táskámat raktam be...

-Áh!Hello Embry!-Mosolyogtam rá, majd kivettem a fizika könyvem és becsuktam a szekrényem ajtaját.-Mi újság?-Dőltem a falnak.

-Semmi extra...-Vont vállat.-Veled?

-Hát...Semmi különös...Fizikám lesz.-Sóhajtottam.-Agysejt kínzás rögtön kora reggelre betenni egy ilyen órát...

-Az...-Mosolyodott el.-Én is jobb vagyok tesiben, meg rajzban, mint fizikában és matekban...-Mondta.

Ekkor jött be a folyosóra Ty és még három haverja...Naná, hogy észrevettek...Hurrá...

-Ó...Hurrá...-Húztam el a számat, a srácokra pillantva, akik felénk közeledtek...

-Bocsi, hogy megzavarom ezt a kis...Csevejt...Beth...Beszélhetnénk?-Kérdezte Tyler.

-Tyler...Nekem nincs mit megbeszélnem veled.De ha ennyire tönkre akarod tenni az életem azzal, hogy a nyakamban vagy...Hát legyen...-Löktem el magam a faltól, majd odébb sétáltunk...

-Mondd.-Tettem zsebre a kezem.

-Gyere vissza hozzám...Én nem fogok kertelni...Bele vágok a közepébe.-Mondta komolyan.

-Hát...Én sem szeretek kertelni, de azt elmondom, hogy amióta mi nem vagyunk együtt...Vidám vagyok...És szabad.Végre azt csinálhatok amit csak akarok.-Mondtam.-Jah...És a válaszom: NEM.-Fordultam meg, hogy elmenjek, de megragadta a karom.-Eressz el, Tyler!-Sziszegtem.-Vagy megbánod...

-Beth, könyörgöm...-Kérlelt.De nemigazán hatott meg.Döntöttem és a döntésem nem változik egy szép nézéstől...

-Te is tudod, hogy nem fogom feladni.-Mondta.

-Igen...Sajnos tudom.-Mondtam, majd karomat kitépve a szorításából vissza mentem Embry-hez akinél a fizika könyvem volt...

-Minden oké?-Kérdezte, mikor a könyvet nyújtotta.

-Majd később dumálunk, oké?-Mosolyogtam rá halványan.

-Hé, Call!-Szólt oda Ty Embry-nek.-Tarts magad távol Beth-től...-Jött oda.

-Tyler...Most fogd be a szád!-Fordultam az exem felé.-Semmi közünk nincs egymáshoz!Nincs jogod megszabni, hogy kivel barátkozzak, vagy kivel ne!-Mondtam élesen.

-Beth...Hagyd csak...-Vont vállat Embry.

-Fogd be, te kis...-Lépett fenyegetőleg előrébb ty.Erre Ebry is bedurvult és ellökte magát a faltól.

Ekkor ért oda szerencsére Paul, Jake és Jared...

-Hé...Baj van, srácok?!-Lépett előre Paul.

-Ugyan...Nem lényeges.-Mosolyodott el Embry, majd mi ott is hagytuk Tyler-t és a haverjait...

-Milyen órád lesz, kislány?-Villantotta elő a szokásos vigyorát Paul.

-Fizika...-Sóhajtottam.-Nektek?

-Nekem és Embry-nek tesi.-Szólalt meg Jared.

-Mi meg egy helyre megyünk.-Karolta át a vállamat a nagydarab srác vigyorogva.

-Ühüm.-Bólintottam.Ez az Beth!Ez egy rohadtul értelmes válasz volt!Te barom!

Mi elindultunk a fizika terem felé, a többiek meg tesire.Bementünk és leültünk leghátulra, az utolsó padba...

-Mi volt ez a balhé a srácok között?-Kérdezte Paul.

Mielőtt szóra nyithattam volna a számat bejött a tanár...

-Majd leírom...-Súgtam oda neki, mire bólintott, én meg írni kezdtem.

"Tyler-rel szakítottam tegnap, csak ezt nem tudja felfogni. :( És most az szúrja a szemét, hogy Embry-vel vagyok...Mármint...Érted...Haverok vagyunk...Vagy mi.És megfenyegette Embry-t, hogy hagyjon engem békén.Röviden ennyi lenne."

Aztán oda csúsztattam neki a papírt, ő meg elolvasta és körmölni kezdett.Aztán jött a válasz...Ami Paul-hoz illő volt:

"Az szar ügy...:/"

Elmosolyodtam, majd a könyvembe mélyedtem...

5.Fejezet: Egy barát

Elmeséltem neki mindent, hogy az anyám lelépett, apám a haverjaival meg a munkájával van elfoglalva, hogy Penny az egyetlen barátnőm és, hogy Ty miatt fogadtak be itt...

-Sajnálom, hogy ezeken kellett átmenned...-Mosolygott rám.

-Én...Csak meg akartam felelni...Beilleszkedni...-Sóhajtottam.-Erre meg...Totál más ember lettem és...Kifordultam önmagamból...

-Ugyan...Kinek akartál megfelelni?!Az az ember nem igazi barát, akinek meg kell felelni...Hogy másnak kell lenned mellette...Ez hülyeség!-Simogatta meg a hátam.

-Köszi...-Mosolyogtam rá.-Rég lelkiztem ennyire...Nem igen nyíltam még meg senkinek...

-Hát...Rám számíthatsz!-Mosolygott rám.-Bármikor...

-Köszi...-Mosolyodtam el, majd felálltam.-Öhm...Nncs kedved lemenni a partra?...First Beach-re...

-Oké...-Bólintott.-Vagyos...Egyedül?-Kérdezte, mire én felnevettem.

-Jaaj velem te bolond!-Böktem oldalba, mire elmosolyodott, mi meg elindultunk...

Az én kocsimmal mentünk.És alig húsz perc múlva már oda is értünk...

-Na...Itt is rég voltam!-Csuktam be a kocsiajtót magam után, majd egy gombnyomással bezártam...

Embry-vel elindultunk a víz felé...

-Nem szoktál...Csak úgy sétálgatni, vagy ilyenek?-Kérdezte rám pillantva.

-Nem igazán...-Vontam vállat.-Nincs időm...És...Egyedül meg nem élvezem.Néha...A kutyámat, Chico-t szoktam elvinni sétálni...De az is max 20 perc...Ő inkább...Táskában utazik.-Mosolyodtam el.

-Milyen fajta?-Érdeklődött.

-Csivava...De nem a kényes fajta!-Tettem hozzá.-Nagyaon aranyos...És...Nem olyan mint a plázapicsáké...

-Oké-oké...Megértettem!-Emelte fel a kezeit.

-Jaj...Ne haragudj...-Sóhajtottam.

-Amúgy...Ilyenkor, mármint amikor nem a suliban vagy...Tök más vagy...Olyan...Valódi...-Mosolygott rám félénken.

-Valódi...-Ízlelgettem a szót.-Igen...tényleg úgy érzem magam.-Vontam vállat.-A suliban...Folyton arra törekszem, hogy...Elfogadjanak, kedveljenek.És...Totál elfelejtem azt, aki, ami valójában vagyok...-Bólintottam.

-Nem azért mondtam, hogy bántsalak...Csak...Tényleg olyan...Jó ilyenkor veled!-Vont vállat.

-Veled is...-Mosolyogtam rá óvatosan.-Tényleg jobban érzem magam, mint a hétköznapokban...Olyan...Felszabadult és boldog vagyok...Pedig...A csöpögős filmekben a szakítások után a lányok fagyival tömik magukat, miközben a kanapén ülnek a TV előtt és sírnak...-Húztam el a számat.-Velem viszont...Csodákat tett!-Kuncogtam.

-Örülök ennek...-Mondta kedvesen.

-Én is...-Pillantottam rá.Tekintetünk találkozott, én meg egy idő után már nem tudtam állni forró pillantását, így lesütöttem a szemem és az óceánt kezdtem el kémlelni...

-Tényleg jót tett veled...-Kuncogott mellettem.

-Jaj fogd be!-Vágtam hasba mosolyogva.

-És...amúgy...Mit szeretsz csinálni még a táncon kívül?-Kérdezte még mindig széles mosollyal.

-Hát...Szeretek filmeket nézni, olvasni, zenét hallgatni...Néha...Gitározom és...Énekelek is...Habár...Ezt alig tudják rólam.-Feleltem.-Na és Te?!

-Hát...Szörfözök, a haverokkal vagyok...Álltalában ennyi.Jah és én szoktam szervezni a...tábortüzes partykat.-Mondta.

-Huh...Az...Milyen?-Kérdeztem.

-Hát...Mi, Quilute-ok...Álltalában így szórakozunk.Csinálunk egy hattalmas tábortüzet itt, az óceánparton, letelepedünk köré, éneklünk, iszunk, eszünk, beszélgetünk...Vagis...Ezt az ősök csináltál...-Kuncogott.-Mostanára már...A tábortűz marad, de a többi...Hát...Lecseréltük...Kihozunk kaját, piát, naná alkoholt is...Hangfalakat, erősítőt...Szól a zene, táncolunk, piálunk, kajálunk...Beszélgetünk meg ilyenek...Tök jó.-Vont vállat.

-Azta...Az tök jó lehet!-Bólogattam.

-Hé...Öhm...Most szombaton is lesz egy...Eljössz?-Kérdezett rá félénken.-Megismered a barátaimat, ők is téged és...Bulizunk...

-Hmm...Remekül hangzik...-Bólintottam.-Oké, legyen...

Addig csak két nap...Talán kibírom...

-Érted megyek majd hétre.Oké?-Mosolygott rám.

-Oké.-Feleltem mosolyogva.

Elképesztő, hogy ilyet mondok, de kimondom: Nagyon megkedveltem Embry-t...Talán még annál is jobban...Annyira aranyos, megértő és...Nem utolsó sorban eszméletlenül helyes srác...

-Öhm...Ideje lenne haza mennem.-Néztem a telefonom kijelzőjére, ami fél hatot mutatott.

-Elkísérlek a kocsidig.-Mosolygott rám, majd elindultunk visszafelé.A kocsinál még megdumáltuk pontosan a dolgot, elbúcsúztunk és külön váltunk...